Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Az irodalom tükrében
BETHLEN NAPTÁR 85 TÖRTÉNET AZ ÉLETBŐL Élt Pesten egy derék, tiszteletreméltó család. A papa kereskedő volt és ahogy a barátai mondták, több gyerekkel áldotta meg az ég, mint vevővel. Szóval egy küzdő pesti kereskedő, aki nagy üggyel-bajjal nyolc gyereket nevelt fel. Csak a legnagyobbikkal, a Zsigával volt baj. Ez a Zsiga kalandos hajlamú gyermek volt, nem szerette az iskolát, messzi vidékre vágyott, nagy, szines terveket szőtt, veszedelmes kalandokról, izgalmas élményekről álmodozott, szűknek találta a szülei lakását a három sötét szobát és főleg a tenger vonzotta. Egy napon délben az ebédnél kifogyott a kenyér. — Zsiga, itt van a pénz, — mondta a mamája — szaladj le a fűszereshez, hozz egy félkiló kenyeret. Zsiga leszaladt és nem jött többé vissza. Elment. Eltűnt. A kétségbeesett szülők heteken, hónapokon át futkostak a rendőrségre, ahol mindent megtettek a kisfiú kézrekeritésére, eredménytelenül. Zsigát elnyelte a föld, örökre eltűnt. Legalább is mindenki azt hitte. De Zsiga nem tűnt el. Zsiga valahogy kikerült Amerikába, New Yorkba, ott évekig éhezett, lézengett, kis alkalmi munkákból tartotta fenn magát, mig egyszer rámosolygott a szerencse, bekerült egy hotelbe liftboynak, ott is ragadt és mert törekvő szorgalmas fiatalember volt s esti iskolákban kiképezte magát, a szálloda üzletvezetője lett s később feleségül vette a szállodás egyetlen lányát. Egycsapásra gazdag ember lett. Otthon persze nem tudtak róla semmit, sohasem irt. Annakidején megsiratták az elveszett gyereket, halottnak hitték, már csak nagyon halványan emlékeztek rá vissza. Kis emlékére ráborult a feledékenység, a szülők kárpótlást találtak többi hét gyerekükben, akiknek becsületére legyen mondva, mind rendesek maradtak. Ami talán a papa érdeme is volt, mert legnagyobb gyermeke elveszítése után nagyon szigorúan tartotta őket, minden kis vétséget szigorúan büntetett. Zsiga pedig, most hogy már gazdag lett, visszaemlékezett a szüleire és mert, hogy számot adott magának a dolgokról, egyáltalán nem tudta megmagyarázni, hogy annyi éven át miért nem adott élet jelt magáról, miért nem irt a szüleinek. Elérzékenyült és elhatározta, hogy hazautazik látogatóba. Most már teheti, pénz, idő nem számit, utazik. Száguldott vele a hajó és a honvágy. A vonat reggel futott be a pesti pályaudvarra, de ő nem ment mindjárt haza. Megszállt egyik dunparti hotelben, átöltözött és sétára indult a városba. Megnyugodva konstatálta, hogy apja
