Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)

Az irodalom tükrében

72

BETHLEN NAPTÁR

HÖRCSIK JÓZSEF ÍRÁSAI, DAYTON, OHIO

TALÁLKOZÁS

A hófelhők szinte súrolták a hegytetőt. A csúcson egy öreg, vadászkunyhó mellett fiatal katona próbálta látcsövével megfigyelni az orosz hadállásokat. Járőrtársa bent a kunyhóban próbált pipára gyújtani. Nem a dohány kivánása miatt, hanem inkább, hogy kezét melegitse a fagyasztó szélben. Egyszerre csak a kinti megszólalt:

— Gyüjjön mán ki Mihály bácsi, nem tudom, hogy a szemem káprázik-e, vagy a hó mozog ott, a másik csúcson.

Az öregebb katona kiugrik a kunyhóból, elkapja a fiatalabb kezéből a látcsövet és ő kezd figyelni a jelzett irányba.

— No János öcsém, máma meleg napunk lesz, úgy látszik megindult a muszka. A fehér hóköpönyegek miatt látod úgy, mintha a hó mozogna, de a muszkák azok, méghozzá tele van velük az egész hegyoldal. Úgy látszik be akarnak keríteni, mert a Fekete-hegy felé tartanak. Gyerünk gyorsan jelenteni a századnak.

Felcsatolták sítalpaikat és sebesen ereszkedtek le a csúcs másik oldalán. Lent a völgyben egy fűrészmalomban volt a szállása az előretolt hegyi vadász századnak. A századparancsnok egy fiatal gyermekképű hadnagy, éppen abban a pillanatban lépett ki az irodának kinevezett módéból, amikor a két járőr kibukkant a fák közül. Megvárta őket amig odaértek.

— Úgy látom, hogy nagyon siettek Mihály bácsi, csak nincs valami újság?

— Hadnagy úrnak alázatosan jelentem, megindult a muszka, a Fekete-hegy felé tart, úgy látszik be akarnak keríteni bennünket.

— No, akkor menjen szóljon gyorsan a zászlós úrnak, hogy jöjjön gyorsan ide az irodába, addig én telefonálok az ezredszállásra.

Nemsokára az egész század készen állt. A hadnagy rövid beszédet intézett a századhoz. Ugyanis most voltak első bevetésen. Majd kiadta a parancsot, hogy a csúcs derekán ássa be magát a század. A kis hegyi ütegek kerekei alá sítalpakat erősítettek és úgy vontatták fel a hegyoldalba. Alig telt el két óra és a század készen várta az oroszokat. Kegyetlen hideg szél csapott át az oldalon. A katonák hóval dörzsölték meggémberedett ujjaikat. A két katona, az öreg Mihály és János egymás mellett