Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Lőrinczy György: Anyus hazajött
70 BETHLEN NAPTÁR bábuval, huszárparipával, aranydióval, mogyoróval. Ott sürögforog most is, mint kedves álomkép, mint fehérszárnyu angyal, a karácsonyfa körül, láthatatlanul. De a gyermekei kis szive dobog az örömtől: Anyuska itthon van! Megsimogatja a Tériké, a Pistuka fejecskéjét. Ő sóhajtja a könnyet is kis árvácskái álmos, pislogó szemecskéjére. A Karácsony maga is Anyus szivével van tele. És az Anyus szerető anyai szive mély sóhajtása hallatszik a szelid csöngetyüszóban és az ragyog a karácsonyfa gyertyalángjaiban. — Higyjetek! Bizzatok! Reméljetek! És az angyalkák szárnya ott suhan a ragyogó karácsonyfa körül. És ott suttognak a fehér szárnyak az árvácskák fülébe. — Ne felejtsétek el Őt! Az anyai szivet, az édesanyai szeretetet! Aki maga is a hálás gyermek örökös karácsonya. Ünnep! Imádság. Gondviselés! Aki most is szeret, most is őriz benneteket. Ne felejtsétek el — Anyuskát! A Karácsony az ő szent emlékének örökkévaló ünnepe: a szeretet, az édesanyai szív ünnepe! Sohase hal meg, és ha meghal az Édesanya, föltámad Karácsony. Anyus hazajött! Anyus itthon van. KARÁCSON YFA=GYERTYÁK A kék: Az én színem a végtelenbe olvad, Az én dalom a végtelenbe fut... Az én sugárom színes, szép örökmécs, Ki hozzám tér, a végtelenbe jut... S megérti mi a tisztaság ... a nagyság... A békességhez — én vagyok az Ut! A fehér: Fényem sugárzik gyermekhomlokon, Mert én vagyok a Jövő tüköré ... Nélkülem minden torz vonalba kap ... S összeomlik, mint bábeli torony, Mert én vagyok az erő ... az alap ... Amin épül a bölcsesség ... a jóság ... — Szivetekben én vagyok az Igazság! A piros: Én hirdetem a piros örömet... A meleget... csilingelő kacajt, Mi gyermekajkon csengetyüzve szól — És ritmusában dalol a jövő — Vándor szivekben égő szeretet, Mely véd ... szeret... vigasztal — és ragyog ... — Jöjjetek hozzám — az Élet vagyok... Kovácsné Páll Rózsa
