Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Lőrinczy György: Anyus hazajött
BETHLEN NAPTÁR 69 tünk. A szerető anyai szív soha sincs messze. Anyus mindig közel van az ő Térikéj éhez, Pistukájához! Az asztal végén Baracskai Ambrus megfordul. Könnyes mind a két szeme. Ő is éppen arra gondol, hogy vájjon a Mennyország gyalogutjain merre járhat most Ő: az elköltözött drága Édesanya. Baracskai Ambrus bizonyosan meg is találta gondolataival az elköltözött gondos feleségét: gyermekei Édesanyját. Talán nagyot is sóhajtott feléje, az égbe. — Ne felejtkezzél el a mi kis árvácskáinkról! * Már alkonyodott a karácsonyi hófehér este. Csilingelt a világ a szerteszétsiető, röpködő angyalok csöngetyüjétől. Odakünn csöndes, hallgatag, néma hópelyhek hulldogáltak, mint a mennyország fehér levélkéi, amik mennyei üzeneteket hoznak a földre. — Higyjetek! Bízzatok! Reméljetek! Az ünneplő szoba ajtaját becsukták. Úgy mint tavaly. Tavaly még Anyuska csukta be, hogv avatatlan szemek meg ne lássák időelőtt, hogy mit küldött Jézuska és mit hoztak a fehér angyalok a Mennyországból. De ki csukta be most? És miért csukta be? Hiszen ez idén nincs többé Anyuska. Tehát Karácsony sincs. Ezt sugdossa Tériké a Pistuka fülébe és Pistuka ugyanezt suttogja vissza Terikének. Olykor a lélekzete is eláll a két kis árvácskának. Az árvácskák várnak. Mit várnak? Az árvácskák hiába várnak. — Csiling . . . csiling . . . csiling! . . . Csengő szólalt-e meg csakugyan a karácsonyesti csöndben? — Ki jár itt? Ki csönget? Az édes csöngetyüszó onnan hallatszik, a bezárt ünneplő szoba felől. Tériké, Pistuka hiábaváró szeme odatapad az ajtóra. És az ajtó lassan, csöndesen, szinte ünneplő komolysággal fölnyilik. És . . . És először se Tériké, se Pistuka nem lát semmit se. A kis árvák szeme elkáprázik a fénytől, ami az ünneplőszobából széjjelsugárzik. És a meghatottság könnycseppjeitől, amik az árva szemeket elborítják. Valaki ott suttog a ragyogó karácsonyfa körül. — Higyjetek! Bízzatok! Reméljetek! Tériké félénken szól Pistukának: — Hallod? Anyus szól. Pistuka hallja. Ki ne hallaná meg az Anyus szavát! — Hallom! Hallom Anyuskát. Anyuska hazajött! Anyuska itthon van! Igen, Anyuska hazajött. Anyuska itthon van. Karácsonykor Anyuska mindig itthon van. Ő gyújtotta meg most is az asztalon tündöklő karácsonyfát. Ő aggatta tele ágait aranyhaju
