Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Lőrinczy György: Anyus hazajött
68 BETHLEN NAPTÁR ANYUS HAZAJÖTT Karácsonyi álom. — Irta: Lőrinczy György Odafönn az égen fekete felhők kószáltak és idelenn a fekete éjszakából fehér hópelyhek hullottak a földre. Fekete éjben fehér ünnep. Fehér a hó és fehérek az angyalkák, akik keresztülkasul röpködnek a világon, a kis Jézus üzenetével és biztatásával: Szeressétek egymást! De a bánatos, a gyászoló szív a fekete éjszakába bámul. Talán azért, mert az jobban hasonlít az ő szomorúságához. Lám, már itt van a Karácsony hete. Már szinte hallja is az ember a közelgő fehér angyalok szárnyasuhogását és a fölzengő éneket: mennyből jövők! És Baracskaiék mégis szomorúak. Oh! Nagyon szomorúak! Nem is csoda; ezelőtt három hónappal temették el Baracskai Ambrusnét, az édesanyát. Baracskai Ambrusnak nagyon sok gond gyűlhetett össze szomorú fejében, bizonyosan az a tömérdek gond huzza le, hogy tenyerében pihentesse meg az ostromló gondokban elfáradt őszülő fejét. Leánya: Tériké nagyokat pislog az asztal végén, éppen olyan álmosan és fáradtan, mint ahogy a hunyó parázs kipislog a kályha ajtaján és bepislog a bus kis árva szobába. Pista már iskolásfiu, a könyvére hajol, talán, hogy ott keressen némi vigasztalást nagy bánatára. Persze, mindenkinek az esze ott jár a temető friss sirhalma körül, a felejthetetlen édesanya sírja körül. Baracskai Pista nagyokat is nyel, talán kicsorduló könnyeit nyeldesi, miközben panaszosan, csaknem siró nyelven sóhajt: — Ezidén hát nem is lesz már nálunk Karácsony! Tériké kételkedőén néz Pistára. — Miért ne lenne? — Hiszen eddig is csak azért volt, mert Anyus hívta az angyalokat, hogy jöjjenek. Hogy ne felejtkezzenek el rólunk. De Anyus nincs többé. És az angyaloknak annyi a dolga, hogy mi eszükbe se jutunk. A gyerekek megszontyolodnak. Milyen szomorú is a Karácsony, ha Anyus nincs itthon! A gyerekek eltűnődnek rajta. Pista megint megszólal. — Á! Anyus nem felejt el minket! Anyus nem felejti el kis Terikéjét. És ... és nem felejt el — engem se. Tériké remélni kezd. — Én is azt hiszem, hogy Anyus nem felejt el bennünket. Pista kapva kapott a biztatáson. — No, látod! — Hát hiszen látom. Hogyne látnám! Csak az a baj, hogy Anyus messze van. Nagyon messze! — Anyus soha sincs messze. Anyus mindig itt van mellet
