Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Nagy Lajos: Ének a fekete fejkendőről
BETHLEN NAPTÁR 67 az utolsó fekete fejkendősömtől elszakadni. Amit nem mondtam el el otthon a többi fekete fejkendőseimnek, elmondom neki, hogy nagyon, de nagyon szeretem ezt a bánattól árnyékolt drága arcokat. Mindenikben halott édesanyámat látom és egyetlen nagy álmom: még egyszer úrvacsorát osztani barázdált és rózsás arcú fekete fejkendős seregnek. Amerikai életem fekete fejkendős nénije: drága Julcsa néni. Most az egyszer én mondom: de aztán tessék vigyázni. Mert én nem is tudom, hogy mi lenne velünk nélküle? Tetszik tudni a fehér csipketeritő félre csúszna a szószéken. A nagy biblia meg nem éppen az urasztala közepén volna. Azután mi keservesen sirvafakadnánk, mert nincs a templomunk lelke. Julcsa nénikém, nagyon kérem tessék vigyázni magára és fekete fejkendője sokáig emlékeztessen egy ezerszer megsiratott világra. Julcsa nénikém szeretetéért, a sok minden jóért, amit adott, ime én is hoztam valamit. Tessék nézni. Hazaszálltam érte a dédai határba és egy nagy öl vadvirágot hoztam a dédai rétről. Ha már otthonjárok — mondok — teszek hozzá egy kis gömöri vadvirágot is, onnan, tetszik tudni, hol a Sajó folydogál. Annak is csodás a szine, bóditó az illata. Átkötöm ezt a hatalmas csokrot szeretetem arany szalagával és ölébe teszem az én fekete fejkendős Julcsa nénémnek.------»--------------A KÖVEK PRÉDIKÁLNAK “Mondtam nektek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lukács 19:40.) Mi a kövek vagyunk, hidegek, kemények, De a pillérei hitnek és reménynek. Törvényünk, hogy idők országutján álljunk, Mikor minden hallgat, némán prédikáljunk. Mi vagyunk a hajlék, a rend és a béke, Menekülők, bénák, fázok menedéke. Mi vagyunk a határ, világok csontváza, Belőlünk lesz az ut, meg az Istenháza. Világrontó árnak mi emelünk gátat, Partjaink ölében az óceán vágtat. Rendeltetés vagyunk, bennünk az erő ez, — Széthulló porunkból nagy termő mező lesz. Mélységből magasba mi vagyunk a lépcső, Mi vagyunk a bástya, márvány és az ékkő, Velünk zengő vihar, tenger vívnak harcot, — Belőlünk az Isten farag Krisztus-arcot. Vecsery János
