Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Tóth Sándor: 7 - 14 - 21 Végre én is jubiláltam!
BETHLEN NAPTÁR 221 kezetben; e három tulajdonképpen csak két pásztorságot jelentett, mert Buffalo és az akkor alakult Tonawanda társegyházak voltak. (Itt már a No. 7.-iknél tartunk.) Eddig tehát hétszer sokszorozta meg a tizennégyes számot az életemben a mindenható Isten. Már bizony ez is elég ok volna, hogy jelentsem Igazgató Uramnak. — De az újságszerkesztők és újságírók olyan fából vannak, hogy ha egyszer valami titokra rábukkantak, még tovább kutatják: hátha van még ott több is?! Emlékszem rá, hogy még gyermek voltam, amikor “a hetes számot választottam magamnak”. Azt hiszem, ez is rendes szokása a gyerekeknek; mindegyik választ magának számot a játékoknál. Bezzeg nem gondoltam akkor, hogy milyen sokszorozásai jönnek ki ennek a hetes számnak az én későbbi életemben! Szerkesztője is már a hetedik lapnak vagyok (No. 8.); és még másik hét lapnak voltam munkatársa Magyarországon és Amerikában (No. 9.) Hihetetlenül érdekes dolgok történtek velem még magyarországi újságírói pályámon, — de hát most nem arról írok, hogy melyik munkatéren mit csináltam, hanem csak felsorolom ezeket a heteseket még tizennégyeseket meg huszonegyeseket, hogy beszámoljak felőlük azoknak, akiké az életem munkája. Ez a hetedik város, ahol lakom, mióta Uram szolgálatába állottam: Békés, Makó, Dévaványa, Karczag, Buffalo, Cleveland, Lancaster. (No. 10.) Ha már lakásról van szó, hozzá kell tennem azt is, hogy ez évben töltöttem be a 14.-ik esztendőt ebben a házban, ahol életemben leghosszabb ideig laktam egy födél alatt. (No. 11.) Ha már a lakóháznál tartunk, beljebb is kell kerülni. Ugyancsak ebben az évben értük el második házasságomnak tizennegyedik évfordúlóját (No. 12.). Első házasságom boldogságát jó Istenünk nagy kegyelméből még külön hét évvel is megtoldotta, és annak időtartama huszonegy esztendő volt. (No. 13.) Az is csodálatos jóslata volt az öreg lengyel orvosnak Buffalóban, aki első gyermekünk születésénél segédkezett, amivel megmondotta az én áldott Rózsikámnak, hogy hét évenként fognak születni gyermekei. És így történt, — míg a negyedik hét év betölte után itt hagyott bennünket nagy árvaságunkban. Ezek is csodálatos szerepei voltak életemben a hét esztendőknek, — de csak a következőt számítom be a sorba: közvetlen családom tagjainak a száma is tizennégy: két feleségem, három gyermekem és nyolc unokám, meg magam az öreg, — együttvéve 14! (No ez már a No. 14 is.) El is jutok immár a sor végére. Még csak két tizennégyet kell megemlítenem. Az egyik az, hogy lancasteri tanítványam
