Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)

Tóth Sándor: 7 - 14 - 21 Végre én is jubiláltam!

222

BETHLiEN NAPTÁR

közűi Isten tizennégyet szólított a lelkészi pályára (No. 15.). A másik pedig az, hogy rendes lelkészi szolgálatomon kívül, tanári, titkári és szerkesztői munkálkodásom ideién, még 14 más gyülekezetben szolgáltam mint beszolgáló lelkész és pedig majdnem 14 esztendeig. (No. 16. és majdnem a 17. is.)

De ha már majdnem-et mondtam, akkor meg is állok, mert csakugyan “alig-valakivé” találok zsugorodni. Bezárom hát jelentésemet, kedves Igazgató Uram, azzal a kéréssel, hogy valamiképpen táviratot vagy még csak levelet se küldjön, hogy ehez a sokféle jubileumhoz gratuláljon, — mert már elkésett tőle. Mindegyiktől. Mert lássa, a kegyelmes Isten még egy jósággal megtoldotta hozzám való sok rendbeli irgalmasságát: megengedte azt is, hogy mindezen a sokszoros évismétlődésen és többszörös munkamezőn úgy mehettem keresztül, hogy egyetlenegyszer sem “jubiláltam”. Van nekem még egy pár ilyen “titkos örömöm”; némelyiket majd csak azután tudják meg, ha már nem leszek itt.

Egyszer ugyan Lelkészegyesűletünk nagy kitüntetésben részesített. Itt volt a gyűlésük Lancasterben, ahol akkor Dr. Ravasz László tartotta nagyszerű előadásait. Ő nyitotta meg imádsával a kollégium uj magyar tantermét is. Akkor húsz éve érkeztem én ki Amerikába. Lelkésztársaim akkor gyűrűt húztak az ujjamra, mit hálám jeléül azóta is viselek. Még egy más okból is. Rávésették nevem kezdőbetűit is, persze angolúl. És ez a két betű olyan jó figyelmeztetőm volt azóta is mindig. AT. Ha már angolúl van, angolúl értem a jelentését is. AT WORK. Hogy mindig legyek munkában. “Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, én is munkálkodom.”

Talán még megérem, hogy ennek a sok hét meg tizennégy esztendőnek a munkáját is meglátják olvasóim. És nem azt teszik majd, mint egyik azon kevesek közül, kik már hallottak e számok története felől, hogy t. i. elkezdte számolni, hogy összeadja ezt a sok esztendőt és úgy tudja meg hány éves vagyok. Én azt hiszem, hogy egyéb is történt ez évek alatt, mint csak hogy a számok szaporodtak.

— Kérdezi Igazgató Uram, hogy mennyi ideje vagyok Amerikában? 43 esztendeje. De ezt a két számot nem adom össze, mert még ebből is kijönne egy hetes.

És hogy hány éves vagyok? Bizony már nem sok van hátra, hogy a héthez hozzátegyen egy — semmit. Akkorára már csakugyan nem leszek talán még “alig-valaki” sem.

Beszámoltam az én jubileumi esztendőmről. Isten áldja, Igazgató Uram! Dr. Tóth Sándor