Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Tóth Sándor: 7 - 14 - 21 Végre én is jubiláltam!
220 BETHLEN NAPTÁR kegyelmes volt hozzá a könyörülő Isten. Különösképpen akkor, ha olyan világosan és tisztán látja, hogy mennyire nem érdemelt ily sok és nagy jóságot, — mint ahogyan én ezt látom és mély bűnbánattal és alázattal elismerem. Bűneim bocsánatát egyedül azért merem reményleni, mert nékem is Uram és Királyom az, Aki a keresztfán miattam is, de érettem is ontotta vérét. Hadd számoljak hát be az én ez idei jubileumaimról. Amikben az a legkülönösebb, hogy még nekem is csak ebben az esztendőben mutatta meg ezeket az Isten! Tavasz táján történt, amikor lassanként, egymás után, kezdte ezeket megláttatni velem, mint ahogyan lehámozta a fák kérgét a rügyekről és egyiket a másik után kipattantotta. Megvallom, hogy álmélkodó szemeim nehezen tudták elhinni, hogy amit így megláttam, nem varázslat, hanem tiszta valóság. Hol is kezdjem? — E sorok olvasóinak egy részével Egyesületünk nyári konvencióján találkoztam utoljára. Az volt a tizennegyedik konvencióm, amin Isten jóvoltából részt vehettem. (Elkezdem számolni: No. 1.) Meg is próbáltam, hogy hátha sikerülne egy “class-reunion”-t tartani; de nem lehetett: nem volt senki más az 1912,-iki konvenció résztvevői közül. — Ebben az évben történt az is, hogy Egyesületünk nagy történész-számvevője felfedezte, hogy bizony abból a vezértestűletből, amelyik Bethlen Otthonunkat létesítette, már “alig van valaki” köztünk. Mondtam neki, hogy én vagyok az az “alig-valaki”. Mert ha “valaki” volnék, bizonyosan meg is nevezte volna azt a még egyedül élőt. De ha valaki csak “alig-valaki”: nem várhat ilyen megtiszteltetést. Azt a vezértestűletet bizony sokáig szolgáltam. Pénztárosa voltam tizennégy esztendeig, alelnöke és igazgatója együttvéve másik tizennégy esztendeig. (Hohó, ne felejtsük csak el azt a számolást. Ez már No. 2. és 3.) Pontosan ezek a tizennégyek kezdték aztán kinyitni a szememet, hogy a többieket is észrevegyem. Ebben az esztendőben töltöttem be a tizennegyedik esztendőt a Reformátusok Lapja szerkesztésében. (No. 4.) Azt hiszem, rekordot jelent ez lapunk életében, — sőt talán dupla-rekordot is: aligha volt másik szerkesztőnk hét évnél tovább; olyan tizennégy éve ellenben volt lapunknak, amikor ennyi idő alatt tizennégy szerkesztője volt. Mielőtt Egyházunk lapunk teljes idejű szerkesztőjévé tett volna, Nemzeti Missziói Tanácsunknak voltam a magyar titkára tizennégy esztendeig. (No. 5.) Ezt megelőzőleg Lancasterben a Franklin és Marshall kollégiumnak magyar tanára és a theológiai szemináriumnak magyar előadója voltam tizennégy esztendeig. (No. 6.) Ezt megelőzőleg gyakorló lelkészi munkában töltöttem tizennégy esztendőt, Magyarországon két, Amerikában három gyüle
