Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Vasváry Ödön: A százötvenesztendős Kossuth
118 BETHLEN NAPTÁK Kossuth odament a néphez, ahoz a néphez, amelyhez addig nem ment senki. Ő volt az első, akit a nyomorult föld népe először láthatott és hallhatott az ország nagyjai közül. Amint Kossuth ott állt az alföldi városok piacain, vagy régimódi emeletes házak erkélyein és közvetlenül szólt a tizezer számra összesereglett néphez, ezzel magával is történelmet csinált, mert ilyesmire még nem volt példa a hosszú magyar századok alatt. Kossuth rájött, hogy amint a fák nem felülről lefelé nőnek, hanem alulról felfelé, tudta, hogyha meg akarja menteni a nemzetet, oda kell mennie a magyar földbe kapaszkodó gyökerekhez, az egyszerű néphez. És odament. És ezért nem felejtette el a magyar nép soha. Ezért lett nemzeti hős, legendák koszorús alakja. És ezért lett lélekben olyan erőssé, hogy meggyőződésében sohasem ingott meg. Ő maga mondotta, itt Amerikában: “Nem én ihlettem meg a magyar népet. A magyar nép ihletett meg engem.” Gazdag tanulság ez Amerika magyarsága részére is, amelynek történetében most már több mint hat évtized bizonyitja, hogy alkotni csakis a néppel együtt, a népen keresztül lehet. Amije van az amerikai magyarságnak, azt az egyszerű magyar népnek köszönheti. Kossuth példáján keresztül igy kell hogy továbbra is megihlessen bennünket a nagy igazság, amelyet Kossuth már Lincoln előtt hangoztatott: mindent a néppel, semmit a nép nélkül. Tavasz elmúlt a rózsának Lehullott a szép virága: Ne sirj, ne sírj Kossuth Lajos Lesz hazádnak szabadsága! Mi neked fáj, nekünk is fáj... Terhűnket viselni bajos... De Istenünk segitni fog. Nyugodj békén: Kossuth Lajos.
