Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Az Anyaszentegyház tükrében
BETHLEN NAPTÁR 119 AZ ANYASZENTEGYHÁZ TÜKRÉBEN KRISZTUS LEVELE Jel. 2:15-22. Az Ur ajkán, mint egykoron. Hangzik ma is a vád, Beh rád illik, magyar Sión, Oh bár meghallanád! "Tekintetem mint éles érc. Úgy járja át szived. Oly lágymeleg vagy, mért nem égsz. Vagy mért nem vagy hideg! Magad gazdagnak képzeled S nincs koldus oly szegény. Kincsed: az önnön érdemed. Ruhád: csinált erény. S meglátod, oh jaj, nem lehet. Emésztő nagy bajod. Mert éj borítja két szemed. Lelked setét, halott. De várlak én, sietve jöjj. Szivem teérted ég. Minden, miben szükölködöl. Van nálam, lásd, elég. Szemgyógyiló irt én adok. Óh, kend meg két szemed, S megnyílt szemekkel lásd magad. Hogy rut vagy és beteg. Óh, lásd meg szennyes rongyaid S borzadva vesd le hát, S az én kezem rád adja itt A hófehér ruhát. Mint lüzbe' megpróbált arany Váltságom vár reád. Fogadd el azt, mert abba' van. Mi kincsei üdvöt ád. Itt állok im, és zörgetek. Oh, halld meg szózatom. Hadd ülök asztalhoz veled. S áldásom rád adom. Harcolni fogsz, de győzelem Vár rád a harc után, S királyi székbe ülsz velem. Atyámnak oldalán." Magyar Sión, van-é füled. Hogy halld a szózatot? Halálod lesz, ha elveted, S élted, ha hallgatod! Vargha Gyuláné
