Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Egyesületünk tükrében
BETHLEN NAPTÁR 107 UJ TERVEINK ESZTENDEJE Irta: Borshy Kerekes György az A. M. R. E. titkára Az elmúlt 1952. év, ha nem is — mint mondani szokták — korszakalkotó, de kétségtelenül igen jelentős volt Egyesületünk történetében. Itteni kifejezési formánk szerint “konvenciós esztendő” volt. Azt jelenti ez, hogy törvényadta kereteink között egész tagságunk sajátmaga gyakorolhatta az elmúlt négy esztendő munkáját elbiráló s a következő négy év működését meghatározó jogait. És gyakorolta is mindkét irányban. Ne tűnjék szerénytelenségnek, ha jólesően megállapítjuk itt is azt a tényt, mely szerint a száz szavazati joggal felruházott képviselőség semmi kifogásolni valót nem találva a hivatalos jelentésekben, azt egyhangú köszönet és dicsérettel vette tudomásul s ennek következtében a központi tisztikart ellenjelöltek nélkül ugyancsak lelkes egyhangúsággal választotta újra. Ugyanakkor nem fukarkodott sem a hivatalnoki sem a szervezői kar érdemes munkájának méltányló elismerésével, kiemelve azt az eredményes működést is, amit az osztályaink területén dolgozó tagszerző megbizottaink fejtettek ki. Csak ez a harmonikus “team work” tette ugyanis lehetővé Egyesületünk állandóan felfelé ívelő haladását. Az a körülmény, hogy tagságunk képviselete, vagyis a közgyűlés részéről a méltánylás nem maradt el, biztosítékát látszik adni a jövő fejlődésének is. Kedvet ad ez, ha lehetséges, a még fokozottab, még szélesebbkörü s ennek következményeképen a még eredményesebb munkára. Látnunk kellett azt, hogy tagságunk egyeteme, épenugy mint képviselete, mind jobban és jobban értékeli nemcsak, de mindinkább hajlandó elősegíteni is Egyesületünk hivatásának betöltését úgy belkörüleg, mint a legszélesebb mezőkön. Soha eddig nem fordult még elő például az, hogy közgyűlésünk annyi kiáltványban hallatta volna szavát a világban szétszóródott vagy odahaza szenvedő magyarság és annak sorsában hatóerővel biró szervezetek és intézmények felé.
