Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)

Egyesületünk tükrében

108

BETHLEN NAPTÁR

Az arra adott válaszok pedig arról győzhettek meg bennünket, hogy szavunk nem volt pusztába kiáltó szó. Biztatást sugároztunk s jó reménységet keltettünk. Segítséget kértünk az elárvult magyar nép számára s megértést találtunk. Ha a konvenció semmi mást nem végzett volna is, ezért magáért is érdemes volt összegyülekeznünk.

Egy pillantást vetve most az elmúlt négy év teljesitményei felé, a tagszám és vagyoni téren ezrekben, sőt milliókban kifejezhető gyarapodásunkon kivül jelentős mértföldköveket állíthattunk utunkra az uj Kossuth Ház megszerzése s a Bethlen Otthon árvaházi része uj szárnyának, valamint az öregek háza újabb épületének emelésével. Ennek jelentőségét csak az tudhatja igazán felmérni, aki látta ezeket és tudja azt is, honnan és hogyan indultunk el ötvenhat évvel ezelőtt. Nem fáradhatunk meg annak ajánlásában, hogy tagságunk s magyarságunk általában minél nagyobb számban tegyen látogatást úgy Washingtonban, mint Ligonierban és saját szemével győződjék meg arról az alkotóképességről, amit magyar fajtánk nagy erejének vallunk.

A konvenció egyik legszebb s felejthetetlen jelenete épen az volt, amikor ennek az alkotóerőnek karjait, élő bizonyságait, az egy vagy több évtizeden keresztül szolgált osztály tisztviselőinket tüntethettük ki s készíttethettünk róluk emlékül szolgáló csoportképet, amit e kiadványban is közlünk. Azt sajnáltuk csupán, hogy a még életben levő nehány alapitó tagunk, névszerint Bandré György és neje, Nagy János, Danes Mihályné és Bodnár Andrásné — a jelenetnek részese nem lehetett. Ez utóbbiak számára megfelelő keretben ez év folyamán gondoskodunk majd ünnepi alkalomról, ahol velük szemben érzett hálánknak kifejezést adhatunk.

Számbavéve most már a jövővel kapcsolatos határozatokat hadd emeljük ki azokból a következőket:

a) Tekintettel arra a pontosságra, amit egyesületi kölcsönöket igénybevevő egyházközségeink a törlesztések terén a múltban tanúsítottak, a jövőben sem lesz akadálya annak, hogy egyházi kölcsönöket, ahol azoknak kellő biztosítékát látjuk, továbbra is folyósíthassunk. Ez a régebbi konvenciókon sokat vitatott ügy, Istennek hála, ma már olyan kedvező szint kapott, amely nagy mértékben elősegíti Egyesületünk és az Egyház közötti kooperációt.

b) A jövő üzleti fejlődésének szempontjából a legfontosabb határozat kétségtelenül az volt, mely tudomásul vette, hogy az államok jóváhagyása után a legmodernebb biztosítási tervezet az u. n. “American Man Table” alapján újszerű okmányokat bocsátunk ki anélkül, hogy az eddigi ráták lényegesen emelkednének. Az uj okmányok nagyobb kedvezményei között ott lesz-