Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Egyesületi és egyházi életünkből
98 BETHLEN NAPTÁR kodásának 30 évéből, húsz esztendőn át reám bizta a Református Egyesület és a Bethlen Otthon elnöki szolgálatát. A világ legnagyobb gazdasági válságának idején, 1931-ben, a konvenció választásán át, hivott el az Ur a Református Egyesület elnöki munkaterére. Megpróbáló, nehéz évek voltak azok. Áldott emlékű volt titkárunk, Molnár István irta jelentésében: “30 éve elmúlt, hogv ott vagyok azok között, kikre Egyesületünk gondozását bizta Istenünk és a tagság bizalma. Ilyen nehéz időt még nem láttam.... sok helyen kenyér sincs a háznál, nemhogy tagsági dijra való volna....” Borshy Kerekes György, akkori számvizsgáló és szerkesztő irta: “Meg kell állapitanunk, hogy nehezebb viszonyok között és nagyobb felelősség súlya alatt még aligha dolgozott Vezértestület Egyesületünk életében. Ennyi probléma, ennyi megoldásra váró nagy feladat, ennyi akadály soha nem tornyosult még egy-egy vezetőség elé....” Nem volt hát meglepő az, hogy megválasztásom után igy gratulált egyik kiváló, magyar újságírónk: “Fogadja résztvétemet. Nem is gondolja milyen nehéz feladat előtt állanak.” Igazán nehéz helyzetben volt Egyesületünk. A gazdasági válság mellett ott volt a lelki válság, a bizalmatlanság. Elődömet azonnali hatállyal mozdította el az elnökségből a közgyűlés. Értékpapírjaink értéke bizonytalanná vált. A tagok jó része nem tudott fizetni. De kegyelmes volt hozzánk a mi Istenünk. “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” — jelszavunk igaznak bizonyult. Egyesületünk megindult a mélységből felemelkedő utón. Féljebb-féljebb! mindig feljebb emelkedett. 1933-ban Molnár István titkár, Király Imre ellenőr és az elnökből álló bizottság megindította a szervezési munkát. Első szervezőink Kovács Miklós, Nt. Nagy Emil és Kovács Gusztáv voltak. Borshy Kerekes György szerkesztésében uj lapot — Református Újság — adtunk ki. Változatos, tartalmas, értékes lapot. Lassankint úgy növekedett, szélesedett a munka, hogy 1936-tól az addigi egy teljes idejű tisztviselő, Molnár István titkár mellé még három teljes idejű tisztviselőt, Borshy Kerekes György szervező titkárt, Király Imre pénztárnokot, Vasváry Ödön számvevőt, állított be a közgyűlés. Megtörtént a központosítás és 1936-tól az ország fővárosába, Washingtonba tettük át központi irodánkat. A szervezői munka kibővült, a tagok száma szaporodott, a vagyon növekedett. A bizalom is nőtt. A munkakör is. A Református Egyesület lasankint nemcsak ott volt minden igaz egyházi és magyar közösségi munkában, de azokban a vezetést, a munka terhét vitte. Óhazai zarándokutakat rendeztünk, ifjúsági táboro-
