Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 91 Még az este láttuk koszorúzott fővel, Most pedig asszonyos konttyal, főkőtővel, Sok édes gyümölcse ezen házasságnak, Többet ér, mint minden kincse e világnak. Aztán a vőfély tányérral a kezében középre állt és mindenkinek előbb pénzt kellett a tányérba dobnia, aki a menyasszonnyal akart egy-egy fordulót táncolni, ez volt a vendégek nászajándéka. Nők, férfiak mind sorba kapkodták a menyaszszonyt, mikor aztán látta a vőlegény, hogy már mindenkivel táncolt, akkor ő dobott a tányérba egy bankót. Tőle már senki nem kérte el, igy fejeződött be a menyasszonytánc. A násznép pedig eldalolta a fiatal párnak bucsuzásul: Mint a fáradt madár, mikor társat talál, Párjával fészkébe örömmel visszaszáll, Szállástokra ti is boldogan távoztok, Az Isten áldása kisérje utatok. P. Kálniczky Vilma. Mária és Márta Bodlaki Erzsébet Réges-régen Máriának születtem. A jobbik részt választottam — és csendben üldögéltem az Ur lábainál. Hallgattam csodálatos-szép igéket, nem cselekedtem, — bámultam a szépet, nem tülekedtem — engedtem a népet, néztem csak, hogy a többi mit csinál. Mégis, nagy életem volt. Meg-megrázott lelkesedés, öröm és néha fázott szívem, de meg nem dermedt sohasem. És most.... most elsodort a nagy vihar. Most én is a többi közé kerültem. Nem gondolkozom és nem álmodom, én munkára és hajszára születtem, ó, én is Márta vagyok, Márta lettem, ki kint dolgozik, míg beszél az Ur, kinek haján a keze nem pihen meg, de azért Uram, én nagyon szeretlek, de azért én is érted dolgozom! Hogy hogyan történt ez, azt nem tudom. Te akartad. Én soha nem akartam. Uram, én a jobbik részt választottam, de a rosszabbikat is elbírom.
