Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
92 BETHLEN NAPTÁR Arckép — A nagyapám — Most lépett le a Feszty-képről. Árpáddal jött. Bronzbarna, csontos orca, csúcsos süveg, sasorr, bütykös kezek, a derekán szoros a gatya korca. Vasból faragták. Nem fog rajt se láz, se fagy, se napszúrás, se bús robot, mezítláb csuszkáit, mint gyerek a jégen s szisszenés nélkül tűrte a botot. Vén már, kiszikkadt, de szívós kezében még legényesen suttyan a kasza s jöhetett pestis, vagy bármily betegség, neki nem fájt se feje, se hasa. A Földnek Fia ő, belőle nyer erőt, hitet, — vagy mámort a hegyen, kezétől fakad élet, mikor szánt-vet, Isten után ő mondja, hogy: Legyen. Büszke cézárok gőgje semmivé lesz mellette, hogyha hajtja két lovát, vagy végignéz jószágán, ért vetésén, vagy vigéccel “kóstoltatja” borát. Nem bántja a Mért?: “Minden van, ahogy van” s agya, idege sértetlen marad. Gazdag ugar a teste és a lelke s termő a mag, mely belőle fakad. Magában hordja faját ezredéve, erősebb, mint a tölgy s a sziklakő, az agyarán a pipa ég örökre s nevetve fittyet hány, amint fölötte megszégyenülve suhan az Idő. Bódás János
