Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
90 BETHLEN NAPTÁR relmese, de a lakodalomba persze ez igyekszik a legvidámabb arcot vágni, mert miként a nóta mondja: Meg ne tudja az a kislány, Hogy búsulok csalfaságán. Közmegnyugvásra rendszerint eljárta a menyasszonnyal az úgynevezett “engesztelő” táncot, melyet a vőlegény, mint boldog győztesfél nem kifogásolt, csak ha tulhosszura nyúlt az, akkor odaszólt a primásnak: “Ácsi, morekám, mert még a jóból is megárt a sok!” A lakomát a vőfélyek szolgálták fel, minden tál ételhez külön-külön egy-egy tréfás verset mondva, a következő sorrendben: Itt a csigaleves, melyb vagyon tyúkhús, Azért, hogy senkinek szíve ne legyen bús. Megadták az ízét nehány cikk hagymával, Meg is fűszerezték borssal, paprikával. * Tekintélyes étel a töltöttkáposzta, Kivált, ha benne fő a disznónak az orra, Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát; Tudom, hogy megnyalja utána a száját, Mert ez ám, uraim, az étkek vezére, Nemes magyar hazám dicső híressége. * Itt hozom a tálat tele pecsenyével, Akinek foga nincs, rágja az Ínyével. De azért nem muszáj nagyon mohón enni, Nehogy az orvosért kelljen majdan menni. * Azt szokták mondani, az Isten áldása, A jó édes, finom, tejbefőzött kása; Mégis a gazdasszonyt, amint kavargatta, Megköpte a kása, rossz helyen találta, Patika költségre közösen adjatok, A főzőkanalat csordultig rakjátok. Éjfél után levetette a menyasszony a fehér ruhát és koszorút, aztán szép menyecskés ruhába öltöztették és a jegybe kapott selyemkendővel hátrakötötték a fejét. Ekkor kezdődött a “menyasszonytánc”, de előbb még a nagy vőfély a következő verses köszöntőt mondta: Tisztelt vendégsereg, idehallgasatok, Újság van közöttünk, mit közhírré adok. Leányok serege eggyel megapadott, Asszonyok serege eggyel gyarapodott.
