Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)

Szépirodalom

BETHLEN NAPTÁR

89

A templomba érve, míg a pap megérkezett, az iskolás gyermek diktálta a karzatról a következő egyik esküvői éneket:

A hűség a házasok szívében,

Mely köttetik az Isten nevében Egy pár személyt annyira egyesít,

Hogy két testet egy lélek lelkesít.

Mikor aztán vége volt az esketésnek, a nagy vőfély oda állt a templom közepére a pap elé az alábbi ékes köszöntővel: Tiszteletes urunk kegyes fáradságát Megköszönjük szépen, a Hit feladatát,

Ezen egy pár személy összekapcsolását,

Kívánjuk érette az Urnák áldását.

Amennyiszer a nap felserken az égre,

Annyi ezer áldás szálljon a fejére;

Hogyha majd történik életének vége,

Vegye szent karjába Isten Ő Felsége.

Az esküvőről hazafelé menve ismét csak valamelyik indulót játszotta a banda, mert szerinte csak erre lehet szépen menetelni a magyar embernek, de a násznép e hazafias szempontot figyelmen kívül hagyva, vidáman énkelte:

Még ez este menyecske lesz ebből a lányból,

Kerek kontyot csavarnak a hajából.

Kerek kontyát, jaj de sokan megnézik;

Az urától hej de sokan irigylik!

A vőlegényes házhoz érve, a “kiadó násznagy” vezette be a menyasszonyt a következő rigmussal:

Fogadják szívesen ezen szép virágot,

Kivel ma bennünket az Isten megáldott,

Mert ő lesz e háznak legszebb virágszála:

A vőlegénynek kedves hitestársa.

A vőlegény násznagya pedig eképpen szól:

A vőlegény helyett emelem szavamat.

Hagyjátok el kissé szép nótáitokat,

Ne húzzátok, mert a szívének érzése,

Nagyobb most, mint ama hegedű zengése;

Mert az életnek eme nagy küszöbén Áll most előttetek a tsiztelt vőlegény,

A szent házasságba fog ő elindulni,

Veszedelmes útján most kezd gondolkodni,

Mert aki okosan meg tudja fontolni,

Holtig kell nékie abban vándorolni.

Ekkor megkezdődött a tánc. Minden valamirevaló csinos menyasszonynak van kikosarazott kérője vagy reménytelen sze