Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
86 BETHLEN NAPTÁR annak az értékét kivetni? Nincs a széles nagy világnak az a könyve, törvénye, ura, birája! Ki is mondja: — Na, főtisztelendő uram, arra már magam is kiváncsi vagyok, hogy mire értékelhet engem egy városi biró?! * Hetek múltával a pap találkozik Péter gazdával a templom előtt. — Hogy vagyunk? — kérdezi a pap. Péter gazda billenti a fejét: — Csak. A papnak eszébe ütődik a gazda törvény járása. Fölkérdi: — Megjárta kigyelmed a törvényt? — Meg. — Kapott napdijat? — Kaptam. — Mennyit? Péter gazda kétfelé törüli a bajusza két ágát, miközben a nyakát megnyujtja: — Hát . . . essen bele . . . nem jó arról még beszélni se! — Keveset adtak? — Azt éppenséggel nem mondhatnám! — Mégis no, mennyit kapott kigy elmed? — Mennyit? — No? — Hát . . . rágják ki a férgek . . . kereken két hetet! A pap megütközik: — Két hetet? — Annyit a! Kettőt! ... A biró ugyan úgy mondta, hogy tizennégy nap! De én átszámitottam! — De azonfölül jogom van még húsz pöngőt is fizetni! A pap a büntetésből látta, hogy Péter gazda nem tanúként volt beidézve. De nem szólt. Minek? Azzal úgyse változtatta volna meg az Ítéletet. De Péter gazdát se! Szabolcsba Mihály bét verse HA A VILÁGOT... Ha a világot én kormányzanám: Hosszabbra szabnám idejét a nyárnak; Csakhogy az én szép szeretőmnek Kedvébe járjak. — Vagy meglehet, nem lenne nyár soh’sem Ha a világot én kormányzanám ... Az ég-zengéstől úgy fél egymagában Szegény édes anyám!
