Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 87 NEMESSÉG Nemessé senkit nem tehet más, Csak életével önmaga. Se mélységek, se magasságok, Se földi más hatalmasságok, Vagy királyok parancsszava. Őseid érdeme: ereklyéd, De nemessé az sem tehet... Egy nemesség van a világon: Mely tetteidből kisugárzón, Befényli egész életedet! Légy egész ember, s dobj a tűzre Minden pecsétes lim-lomot; S áldalak a nemességedben, Ha azt nem írott levelekben, — Saját szívedben hordozod! M(g> —-----RÉGI FALUSI LAKODALOM Irta: P. Kálniczky Vilma Szerda volt régente a lakodalom napja és az előző vasárnap járta végig a nagy vőfély a falut, bokrétás kalappal és bottal, mint hívogató személy s a következő rigmussal: Békesség rózsája viruljon e házban, Egyesség, szeretet az egész családban, Én azért léptem át e háznak küszöbét, Hogy elmondjam N. N. bátyám üzenetét: Hogy az ő lányána a lakodalmába, Ha megjelennének a jövő szerdára; Szives kérésemet el ne hátráltassák, Addig is az Isten áldását kérem ránk. Szerdán reggel ismét végigjárta a vőfély a falut, a menyasszonytól kapott fehérvászon kendő volt kötve a karjára, lelógó végére a menyasszony neve ráhimezve s az alábbi hívogató ver set mondta: A szerelem virágából gyöngykoszorút fonok én, Midőn ez érdemes háznak átlépek a küszöbén, Ma lesz esküvője az eljegyzetteknek, Kérem tisztelettel, hogy megjelenjenek Ne vegyék hát kérem szavam megvetőül, Nem elfelejtőül!
