Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
82 BETHLEN NAPTÁR volna ott azon a szögleten, amelyikhez ő szegődött. Ez csak elnézte, mit ácsorog az a kisfiú ottan olyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta. Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán már most eredj haza! A kisfiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz s ahogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza. Akkor pedig már este volt és este nagyvárosban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú úgy elsirdogált magában, amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bemenni; őreá sehol sem vártak; az ő számára sehol sem vetettek ágyat. Azután összehúzta magát egy kapu szögletében s ott nagysirtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, ami olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte s azt mondta neki: “édesanyám”. Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél! S nyögve fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya! Másnap megint felkereste a jó kofaasszonyt, aki látva, hogy olyan bus szegényke, ismét neki adta ételmaradékát. Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öregasszonyt. Ötödnap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek-mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal. A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllabu koldustól (nagyobb urat nem mert megszólítani): — Hol van most a jó néne? — Ma nem fog itt árulni, fiam — felelt neki a koldus — mert ma ünnep van. — De hát miért van ünnep? — Mert ma született a Jézus. Látod, kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba. Ahova annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, amelynél szebb háza senkinek sincsen, nem utasitják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? — hanem engedik ott gyönyörködni abban a szép énekben s ellenni a sok ékes öltözetű ur között. Valami nagy tiszteletreméltó ember azután sokat beszélt a népnek. Elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között; hogy élt szegénységben, nyomorúságban; s hogy szerette azután is a gyermekeket mindig. Úgy elhallgatta volna napestig, amit ez a tiszteletreméltó férfi beszélt. Egész estig mindig talált templomot nyitva. Este azután azokat is becsukták s ő ismét az utcán maradt.
