Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 83 Annyi ablak ki volt világitva az utcákon! Fényes hintók robogtak alá s fel Ragyogó boltaklakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel: — azokban aludt a kis Jézus. A kis árva úgy el tudta azokat nézni. Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, kiki vitte nagyboldogan haza kisfiának, kisleányának — amit a kis Jézus küldött nekik. Olyan szép a kis Jézus születésnapja! Csak olyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, akik meleg kályha mellett, édesanyjuk keblén hallgathatják a szél süvöltését; de aki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord időben! Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt, kis kezét összetéve: — Édes Jézuska — aki úgy szereted a gyermekeket — ha volna szükséged olyan kis szolgára, amilyen én vagyok, vennél engemet magadhoz . . . S a nagy Megváltó meghalló kis szolgája kérését és elvette őt magához, akit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kisgyermek és felébredt — a mennyországban . . . Ti, kik vigadtok s örültök, emlékezzetek meg azokra, akik éheznek és szomorkodnak . . . ! Volt egy kicsi házunk. . . Irta: Majthényi György Volt egy kicsi házunk, Volt hozzá kis kertünk három almafával, három körtefával meg egy vén eperrel. Rigók jártak erre reggel, délben, este s alkonyati órán füttyszóval fizettek. Fecske is lakott itt, frakkos fecske, két pár, az ereszen ültek, a szobába néztek, úgy ficserékeltek. Egyszercsak megtudták: elköltözünk innen. Megelőztek minket, másutt vettek szállást, Isten tudja mostan hol vannak szegények.... Elköltöztünk mi is, ki erre, ki arra, a sorsnak úgy tetszett, szétvetett két karja. Volt házunk, nincs házunk, csak az ég fölöttünk, a temetőkertben is kék lesz fölöttünk.
