Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 67 AKI ÁLMÁBAN IS CSALÓDIK Képzeletemben én Sokszor otthon járok, így ereszkednek rám Édes tündér-álmok. Járom a hegyeknek Girbe-görbe fodrát, Úgy érzem, nem is föld, Hanem a mennyország. A szellő vad-rózsák Dús illatát hozza, S mint zene csilingel A gulya kolompja. Ilyenkor ha hegyünk Bércéről lenézek, Szemem a Sajónak Tükreire téved. Mellette kétoldalt Színes képet látni, Zöldpázsit, búzaföld S rétek szép virági. Itt, ott egy-egy falu Égre néző tornya, Délcegen áll s látni Isten-kéz alkotta. Mint Tejút fehérük A hosszú országút, Melyről most egy szekér Falunk felé fordúlt. Ugyan ki a szekér Igyekvő gazdája? Talán édesapám, — Nem ismerek rája. Óh, de rég nem láttam, Megrendül érzésem, S futni kezdek, hogy még Idején elérjem. De mire leérek A falunkba futva, A szekér már eltűnt, Elnyelte az útca. Tovább futok s apám Portájához érek, Döngetem a kaput, De sehol egy lélek. Álmomból felriaszt A szomszéd kutyája, — Itt találom magam New York városába’. Apámat nem láttam Álmok mezején sem, Pedig a kapunk már Ott állott előttem... Félek, búcsúszava Be fog teljesedni: “Fiam, mire megtérsz, Nekem el kell menni”. BETHLEN OTTHONUNK uj építkezéseinek segítésére, minden szeretetadomány erre a címre küldendő: BETHLEN HOME, LIGONIER, PA.
