Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Akiket hazahívott az Úr
BETHLEN NAPTÁR 181 indulunk és teszünk fogadalmat: “Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Róm. 6:23. AKIKET HAZAHÍVOTT AZ UR Dr. CSUTOROS ELEK. Élete hü képét mutatta az amerikai magyar sorsának, aki “egy szívvel két hazában” él. Külső megjelenése, magatartása, beszédmodora, jelleme pedig, mind tökéletes példánya, jellegzetes megtestesülése volt a tősgyökeres magyar embernek. Aki mindig higgadt, sodrából nem lehet kihozni; akinek a beszéde kevés szóból áll, megfontolt, nyugodt; akinek a bölcsessége mindig komolyságba öltözött, pedig mikor elbeszélt valamit, tele volt azzal az utánozhatatlan bájos humorral, mit csak egyenes gondolkozás, egyszerű életfelfogás és tiszta élet sugározhat. Amerikába, még a kivándorlás első nagy hullámán jött, amikor itteni egyházi és társadalmi életünk szervezkedése tulajdonképpen csak a kezdet kezdetén volt, amikor még minden értéknek a magyarsága volt a mértéke. Kismarjai Csutoros Eleket, mint a magyarságnak egyik jellegzetes megtestesülését, népszerűsége az első korszak legmagasabb tisztségeibe emelte, ö volt az első és utolsó olyan magyar református lelkész, aki egy ugyanazon időben az akkori magyar életnek négy első hivatalát töltötte be: egyszerre volt lelkésze a legnagyobb egyháznak, esperese a magyar református egyház nyugati egyházmegyéjének, elnöke a Református Egyesületnek és elnöke az Amerikai Magyar Szövetségnek. Ilyen magas sikerekről mondott le, amikor 1911-ben visszament Magyarországba, elfoglalva a siteri egyház lelkészi állását, ápósa örökét. Kevés idő múlva azonban visszatért Amerikába és folytatta az úttörők és építők munkáját több gyülekezetben szolgálva. Amerikai magyar életünknek e nagy halottja, Biharmegyében Kismarján született 1865 julius 12-én. Iskoláit Debrecenben végezte, ahol Amerikából való visszatérése után a theologiai tudományok tiszteletbeli doktorává is avatták. 1896-ban vette feleségül Séra Vilmát, a siteri lelkész leányát: 54 évet töltöttek megértő házasságban; hat gyermekük volt, öt él. Közöttük István fia a clevelandi presbiteriánus egyház lelkésze, ahol édes apja mindkét magyar ref. egyházat szolgálta 1896 és 1926 között. 1926-ban Columbusba ment át és ott még tiz évig szolgált. 1936-ban ment nyugalomba; ennek utolsó éveit Calif ormában Vilma leányánál, utolsó hónapjait pedig South Carolinában Ida leányánál töltötte. Itt érte halála 1950 november 7-én.
