Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Akiket hazahívott az Úr
182 BETHLEN NAPTÁR Temetése Columbusba ment végbe, hol szép sirkő jelzi a Csutoros család sírhelyét. A temetési szertartást a család határozott kívánságára Dr. Tóth Sándorr a Reformátusok Lapja szerkesztője végezte a legegyszerűbben, biblia olvasással és könyörgéssel. Temetésén az ottani gyülekezeten kívül részt vett a clevelandi egyházak küldöttsége is. Emlékét kegyelettel őrzi meg az első és a most élő nemzedékünk is. Dr. HARSÁNYI SÁNDOR, az első úttörők: Dr. Csutoros Elek, Dr. Kalassay Sándor és Dr. Harsányi Sándor nagy Hármasának egyike, akinek halálával bezárult az amerikai magyar reformátusok életéből az első korszaknak ez az emlékalbuma. Harsányi Sándor 1871-ben született Jásznagykunszolnok Megyében Turkevén. Tanulmányait részben magyar, részben német iskolákban végezte. A theológia elvégzése után 1894-ben érkezett Amerikába Clevelandba, hogy a Jurányi Gusztáv távozásával megüresedett lelkészi állást átvegye. Utolérhetetlen kedvességgel irta le valamikor a Reformátusok Lapja Emlékkönyvében azt a ma már könnyen érthető feltűnést, amit ideérkezésekor zsinóros, sujtásos Kossuth-kabátja tett, meg azt a másik történetet, ami bizonyára ő vele magával történhetett, amikor a harmadik emeleti new yorki lelkész lakásba kellett felhordani az újonnan érkezett hazai lelkészeknek egymás után hét pár fényes csizmát és hasonló Kossuth-attillákat. Mindig szerette a humort, ez az írása is ennek a példája. Clevelandba, ahova kiérkezett, 1898 február elejéig maradt, hol már az ő pásztorsága alatt szentelték fel az Első Egyház első templomát és építették meg paróchiáját is. Onnan South Chicagóba ment, ahol 1903-ig pásztorkodott; 1903-tól 1922-ig a homesteadi egyház lelkésze volt; ez idő alatt vette át 1917-ben a Reformátusok Lapja szerkesztését, amit hét és fél éven át végzett. Innen az ashtabulai paróchiára ment, hol 1927-ig s onnan Yonkersre, hol 1936-ig működött, mig el nem érkezett uttólsó szolgálati állomására, Franklinba, hol 1936-tól lelkészkedett egész nyugalomba vonulásáig, amikor ligonieri Bethlen Otthonunk lakója lett 1946-ban. Mint lelkipásztor, Ura Krisztusa s az Anyaszentegyház, valamint az amerikai magyar reformátusság szolgálatában, életéből több mint 50 esztendőt töltött. Régi papi családból származott, amely a magyar református egyháznak Harsányi Istvánt adta, aki a gályarabok között tett bizonyságot hitéről. Édesapja turkevei lelkész volt, édesanyja, szül. Szigeti Vass Margit; tiz gyermekük közül a hat fiúból öt lelkészi pályára ment. Az Urnák e másik úttörő szolgájáért, a Bethlen Otthonban jött a halál 1951 február 25-én, 80 éves korában. Temetése is itt ment végbe, az Otthon igazgató-lelkésze és a környékbeli lelkészek szolgálatával. Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg, mert megnyugosznak az ő fáradalmaiktól és cselekedeteiknek jutalma követi őket. KEREKES BÉLA. Az elmúlt évben nem csak az első korszakban Amerikába érkezett lelkészek közül távoztak el hárman az örökös hazába — hanem elindultak hazafelé a második csoport lelkészei is. Ezek közül tért haza Kerekes Béla is 1951 május 19-én. A chicago-west sidei egyház templomából temették el május 23-án, a környék valamennyi magyar református lelkészének szolgálatával. Kerekes Béla 1885 december 11-én született Gömör Megye Alsó-Pokorágy
