Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Egyesületi és egyházi életünkből
BETHLEN NAPTÁR 105 — “írd meg mindazt, amit láttál, — ami van, — és aminek ezután meg kell lennie!” — Nagyobb megbízatást, súlyosabb felelősséget még sohasem kapott egy szerkesztő sem. Az apostolok egyike sem kapott ilyen széleskörű megbízatást. Még Pál sem, a pásztorlevelek írója. Ezt a páratlan megbízatást csak annak a tanítványnak adta az Ur, aki az Ő “kebelén pihent: akit Jézus szeretett”. Hozzá való rendkívüli bizalmát láthatjuk a mennyei jelenésekben is, amiket neki megmutatott; de még fokozta ezt a bizalmi bizonyságtételt azzal is, hogy ilyen megbízatást adott neki látomásainak nyilvánosságra hozatala felől. Meggyőződésünk szerint azóta hasonló megbízatást kapott minden olyan szerkesztő, aki Jézus Krisztus uralkodásának ügyét, tehát az Isten Országát szolgálja lapjával. Kétségtelenül kivilágosodik ez előttünk, ha ezt az isteni parancsot közelebbről megvizsgáljuk. * “írd meg mindazt, amit láttál.” Ez az egyházi lap szerkesztőjének az első parancsolata. Más nyelven ez azt jelenti, hogy tudósítónak kell lennie, hírszolgálatot kell adnia, — meg kell írnia, hogy mi történik nemcsak egy városban, hanem mennél szélesebb körben. Hogy ezt megtehesse, el kell mennie olyan helyekre, ahol dolgok, események történnek. Csak így írhatja meg azt, amit látott. Az olvasók nem tudnak mindenhová elmenni: ők leírásból értesülnek csak a történtekről. De hát — mondhatná valaki — ehez nincsen szükség egyházi lapra. Ott van a hatalmas világi sajtó. Ennek eszközeivel semmiféle egyházi lap nem versenyezhet. Hiszen naponta több mint 50 millió hírlapot nyomnak ki ebben az országban; a hetilapoknak vagy magazinoknak a száma még nagyobb: több mint 60 millió; a havilapoknak vagy magazinoknak a száma pedig 100 milliónál is többre megy. Hogyan tudna ezzel a jóval több mint 200 millióra menő hírlapi kiadvánnyal versenyre kelni az egyházi sajtó, amikor ennek minden heti, havi vagy negyedévi kiadványát együttvéve sem tehetjük többre 13 milliónál?! Körűlbelől ennyire megv a több mint ezer különböző egyházi lapnak a példányszáma. Ez igaz. Csakhogy a kérdést nem a mennyiség, hanem a minőség dönti el. Más a tartalma az egyházi lapoknak, mint a világiakénak. Ez utóbbiak között több mint 16 millióra megyen egyedül a borzalmas, gyilkossági és egyéb detektiv-történeteket tartalmazó havi magazinok száma, ezenfelül pedig ugyanannyira a nemi-tárgyakkal foglalkozóké. Egyedül ez a két fajta lélekölő tarta mú sajtó-kiadvány kétszerannyi számban jelenik meg, mint valamennyi egyházi lapunk együttvéve. Van-e aki nem látja az összefüggést a korunkban olyan általánossá lett “erkölcsi depresz-
