Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
76 BETHLEN NAPTÁR kongresszus egyetlen tanbeli vitáját, kevés sikerrel, régivágásu presbyteriánusok provokálták. Az igazság az, hogy a két csoport együtt nagyon szép. Kiegészitik egymást. Olyan gazdához hasonlóvá teszik Jézust, aki “ót és újat hoz elő az Ő éléstárából” (Máté 13:52). Viszont, ha megszorítanának és a kettő között mégis választásra kényszerítenének, inkább az uj testvérek szent tüzü buzgóságát választanám csetlő-botló theológiával, mint a régieknek formaságokba merevedettebb és anyagiasság alá bilincseltebb kegyességét korrekt theológiával. A korrekt theológiát kell egyesíteni élő hittel kinek-kinek önmagában és a keresztyén élet minden fokán és vonatkozásában. Ez az igaz. Erre inspirált az egész svájci utam; úgy a genfi, mint a zürichi emlékek. Mit tettem kongresszuson és kongresszuson kivül magyarokért és magyar reformátusokért? Kálvin sirjánál mint már emlitém, mintegy isteni sugallatra, a kongresszus alkotó tagjai és vendégei elé vittem a magyar nevet, azegész magyar kálvinizmust. Amikor zürichi látogatásom ideje alatt a refomáció emlékművéhez is elzarándokoltak a kongresszus tagjai, egészen más szemmel nézték ott a testvérek a magyarvonatkozásu részt ez után a jelenet után, mint nézték volna anélkül. Aztán a kongresszushoz egy beadványt nyújtottam be, amelyben a D. P.-k sorsa iránt érdeklődés ébrentartását, a szabad országokban letelepithetésük munkálását, az Amerikába jöhetésük körüli törvényes eljárás meggyorsításának kérelmezését, az International Refugee Organization megszűnése után a United Nations Organization-nél egy uj D. P. gondozó hivatal felállításának a sürgetését kérelmeztem. A beadvánnyal két bizottság foglalkozott: az emberi jogok és szabadságok bizottsága és a menekültügyi és segélyezési bizottság. (Ez utóbbinak tagja voltam.). Mindkét bizottság teljes melegséggel elfogadásra és munkába vevésre ajánlotta a beadvány pontjait a kongresszusnak, amiket az egyhangúan meg is szavazott. A beadvány teljes szövegében belekerült a kongresszus hivatalos jegyzőkönyvébe, a határozat pedig közölve leszen a szervezet hivatalos lapjában is. Kongresszuson kivül elmentem az International Refugee Organization genfi hivatalába. Itt egy angol és egy amerikai vezető tisztviselő előtt előadtam az assurance-k lassú és körülményes elintézése miatti panaszokat, keserves állapotokat; eloszlatni igyekeztem azt a késedelmet okozó bizonytalanságot, amit annak a kérdésnek a felvetése okozott, hogy a második világháborúban részt vett magyar hadsereg önkéntesekből vagy besorozott katonákból állott-é. Látogatást tettem az Egyházak Világtanácsa (World Council of Churhes) és a Presbyteri Rendszert Követő Református Egyházak Szövetsége genfi irodáiban. Ott megbeszél-
