Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 77 tűk az egész “refugee” és a D. P. kérdést; az ausztráliai, venezuelai, brazíliai és argentiniai magyar református kérdést; úgyszintén a szétszórtságban lévőkről posta utján gondot viselni törekvő Magyar Evangyéliomi Világszolgálat célkitűzéseit és szükségeit; nyugatos magyar református studensek segélyezését; az óhazai és külföldi magyar reformátusság viszonyát. Nem részérdekektől irányított, avagy helyzeti előnyömet Független Egyházunk önös javára érvényesíteni próbáló ember voltam, hanem az élő magyar református lelkiismeret, mely testvérek nevében testvérek sorsa iránt érdeklődött és testvérek javára szolgálni akart teljes szívből, teljes elméből és minden erejéből. Ez igy igaz, ezt tehát csak igy lehet megírni. Senkinek a hatáskörébe nem léptem át, csak a magamét igyekeztem betölteni, mert szerintem minden magyar református követe és szószólója tartozik lenni minden magyar reformátusnak. A kongresszus augusztus 23-ikán este hivő emberekhez és Krisztusban testvérekhez illő keretek között hivatalosan bezáródott. A legfrisebb információ szerint 25-ikén délután voltam hazaindulandó. (Ebből szombat délután 2 óra lett.) Augusztus 24-ikét, csütörtöki nap volt, némi ajándékok és szuvenírek vásárlásával töltöttem, péntek délelőttöt je pedig az útra felkészüléssel és két értékes, a genfi egyetemen tanuló magyar református lelkészjelölt társaságában telt el. Tőlük tudom, hogy Genfben elég magyar református van ahhoz, hogy kéthetenként bibliaköri áhítatra jöjjenek össze. Tizen-tizenöten szoktak lenni. A nyáron többen közülök mezőgazdasági munkát vállaltak a vidéken. Ezért nem találkozhattam még olyanokkal sem, akinek a címét magammal vittem. Kálvin temploma melletti szállóhelyemet délután fél négykor hagytam el. Négyre egy szállodába rendeltek bennünket. Itt azt a hirt vettük, hogy gépünk csak szombaton kora hajnalban indul. Parancsot kaptunk, hogv csomagjainkból amit csak lehetséges, hagyjuk hátra, mert a gép postát is visz, személyzetét is 8-ról 10-re emelte fel, túlterhelésnek van kitéve. Az 58 jelentkezett utasból is kisorsoltak 3-at, kiknek a két héttel később induló gépet kellett bevárniok. Ezek közül kettő addig könyörgött, mig két másik önként vállalkozott a helyettük visszamaradásra. Nem tudtuk kik lesznek a szerencsésebbek, a menők-é, a maradók-é. Buzgó éneklés és imádkozás után nem kevés nyugtalansággal tértünk szobáinkba. Sokáig lehetett hallani az újracsomagolás zaját. Én valahogy már a saját eszemtől vezettetve megszabadítottam magamat minden feleslegesnek vélt tehertől. Könyveket, előadásokat előző nap postára tettem. Egy magyar és angol bibliám volt. Azt tudtam, hogy a magyar bibliát nem hagy-
