Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
44 BETHLEN NAPTÁR AZ ANGLIUS ASSZONY Irta: Kovách Dezső, aurorai lelkész Tanyán jártam a napokban Gubás Nagy Jánoséknál. Özvegy Gubásné fiával és menyével nyolcvanholdas birtokon gazdálkodnak. Igaz, hogy Gubásnénak csak a teste van Amerikában, mert a lelke éjjel-nappal az óhazában, a vadvirágos réten andalog. Pedig már 25 éves amerikás. Idősebbik fia, Olaszországban, a második világháborúban esett el. Férjét pár évvel ezelőtt temettük el. így ketten maradtak Janival, fiatalabbik fiával. Mig ketten voltak, szépen, nyugodtan éltek és gazdálkodtak. Mióta Jani megnősült, nincs békesség a családban. Gubásné nagyon örült, hogy fölkerestem. Ritkán megyek ki hozzájuk, mert messze laknak a várostól. Igen beszédes asszony. Elmondta, hogy milyen boldogtalan, amióta férjét elvesztette és uj asszony került a házhoz. Megkérdeztem, hogy és mint van a fiatal pár. Összecsapta két kezét, kötényével letörülte arcáról a csillogó könnyeket és megint nekibuzgólkodott. . — Teccik tudni mi csak meg volnánk a Janival, mert ő jó és engedelmes fiú, de a felesége, az az ánglius asszony mindennap veszekszik hol a férjével, hol én velem. — Az már baj! — feleltem röviden. — A biz’ a! — mondja nagyot sóhajtva. Felé se jár egy magyar asszonynak. Nem tud az kérem se sütni, se főzni, se varrni, se takaritani. Mióta hozzánk került, én mosok, vasalok, takarítok rá. — Meg kell tanitani! Sajnálkozva végignéz rajtam. — Nem kell annak kérem semmi csak a mozi, szép ruha, automobil és tánc. Mindig megy, mint az ördög lelke. Most is a moziban van. S ha a fiam nem megy vele, csak duzzog és veszekedik. Gyümölcsöt tett az asztalra és megkinált. — Saját termésünk, — mondotta kissé büszkélkedve. Megkóstoltam a jó érett szőlőt, ő meg újra nekilendült. — Úgy bánik a fiammal, mint egy rossz kutyával. Hogy engem lenéz, megvet és kigunyol, s csak Mrs. Gubásnak hiv, azt föl se veszem, de hogy a fiamat folyton szekirozza, azt nem birom elviselni, mert Jani jó és engedelmes fiú. — Ha majd gyermek lesz a háznál, minden meg fog változni, — biztatom az öreg nénit. Gubásné megütközve néz reám.
