Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 33 Testvériség: Nincs szebb szó a világon. A szabadság s az egyenlőség álma Elbukott sodró időn, ezer gáton, A bebizonyult lehetetlenségen S a vérrel mocskolt, őrült akaráson. A forradalom örökségeképen A Háromságból lobogó fehéren Egyedül a testvériség maradt, Omló világok romjai alatt. Testvériség: Nincs szebb szó a világon. S én hinni, hinni vágyom, Én minden széllel szemben hinni vágyom: Ez az egy álom nem csalóka álom. Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs: Eltűnnek egyszer mind e szólamok És elvesznek a mélyben, Párttalan semmiségben. S egy szó zeng majd csak a világ fölött Örök Üdvözlégyképen: Testvér, testvérem. Reményik Sándor-----—-----AZ ÁRVA Irta: Ölbey Irén A nap besütött az ablakon. Október volt. Még nem fütöttek. A nap furcsán és sárgán égett a padok tetején, mint a láz a halálos-beteg arcán. A sápadt fényben falevelek árnyéka táncolt. Sanyi megforgatta kezét a fényben. A kis maszatos ujjacskák, mintha valami különös-tüzü porcellánból lettek volna, halk, rózsaszínű tündökléssel csillogtak. A levegőben ott függött a kérdés, mint Damokles kardja: — Kétszer három.... Abban a pillanatban kopogtattak. A kopogtatás halk volt, lágy szerénység égett benne. — Tessék, — mondta a tanitónő. Az osztály arca az ajtóra meredt. Márta néni nézett be, aki egy udvarban lakott Sanyiékkal. Összehúzott, hunyorgó szemhéjai közül fakó fénnyel világitott ki barna szeme. Intett a katedra felé.
