Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Nagy Lajos: Otthon a Bethlen Otthonban
98 BETHLEN NAPTAB Örömben, bánatban, nagy nyomorúságban és ordító szegénységben, fogvacogtató félelemben vagy csendes napsugaras időkben te voltál mindenem: feledhetetlen Gömör. Nemcsak minden zegét-zugát ismertem, de emberei jó részét is. Szivemben hordozom derék becsületes arcukat, róluk elhozott minden drága emléket. Ismertem jól őket, tudtam: mi az álmuk és vágyuk. Annyira értettem őket mintha saját szivem dobogását hallanám. Boldogan szolgáltam köztük 15 évet. Ott akartam leélni életemet s őseimhez temetkezni, akik századok óta ott élték le szürke, nagyon egyszerű, verejtékes életüket. Mindig arról álmodoztam, hogy bármerre vet is a sors, végülis hazakerülök gyermekemlékeim helyére, vagy legalábbis annak közelségébe. Azt hittem, hogy Ady Endre: A föl-földobott kövének törvényszerűsége alapján egyszer csak megérkezem oda, haza ... Föl-földobott kő, földedre hullva Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba Szédül, elbusong s lehull a porba Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. És jaj, hiába, mindenha szándék Százszor földobnál, én visszaszállnék Százszor is, végül is. Az álomnak vége. A valóság az, hogy fájdalmasan messze vagyok álmaim helyétől. Talán ott volt a hiba, hogy a földobott kő törvényszerűségére gondoltam mindig s elfeledkeztem arról, hogy Isten gondviselése semmiféle aláhulló kőhöz nem alkalmazkodik, hanem mindig a rendkivüliségben jelentkezik. Isten gondviselő szeretetének rendkivülisége, hogy élek, hogy itt vagyok s még a jövendőről álmodok. A földobott kő vak törvényszerűsége szerint én is egy volnék azok közül a sok-sok százezer közül, akik haló poraikban várják, hogy egyszer becsületesen rendeződjék el a világ sorsa, hogy legyen értelme a kiömlött vérnek, a szörnyű kínoknak és az elszálló sóhajnak. A gondviselő Isten kegyelméből itt vagyok Amerikában. Feledhetetlen érzés volt 35 év távolán keresztül elfelejtett apámat újra megismerni, megölelni és gyermeknek lenni újra. Drága érzés volt rég nem látott testvéreket megcsókolni. Megrenditően fájdalmas volt sokat szenvedett jó anyám sírja felett meg
