Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Nagy Lajos: Otthon a Bethlen Otthonban
BETHLEN NAPTÁR 97 VASVÁRY ÖDÖN, Washington, D. C. Ref. lelkész, született 1888 okt. 18.-án Magyarországon. Egyesületünk számvevője 1936-tól kezdve. Kitűnő köz- és történetiró. Több értékes könyv szerzője, ezek között a “Lincoln Magyar Hősei”-é, mely egyesületünk kiadásában jelent meg. (Képe hiányzik.) MOLNÁR GÉZA, Morgantown, W. Va. Bányatulajdonos. Született 1903 ápr. 28., Magyarországon, de már itt nevelkedett s bányamunkásból küzdötte fel magát. Vezértestületünkben a Bányakerületet képviseli második terminuson. (Képe hiányzik.) OTTHON A BETHLEN OTTHONBAN Irta: Nagy Lajos, gyermekgondozó-lelkész Milyen más az álom és milyen más a valóság . . . Én itt születtem Pennsylvánia hegyes vidékén, ott, ahol elhömpölyög a Monongahéla. Mégis azt a másik helyet tartom szülőföldemnek, ahol felnőttem. Milliószor kedvesebb az nekem, pedig az a hely csak küzdelmes nehéz harcokat, könnyet és verejtéket, ifjúságot felörlő időket termett számomra. Nem akarok hálátlan polgár lenni. Hiszen, hogy tanulhattam, csak annak köszönhettem, hogy az apám itt élt. Amikor összeomlott felettünk a világ, akkor jöttél te Amerika, lehajoltál hozzánk és osztogatni kezted gazdag ajándékaidat. Agyongyötört és megkinzott szivünkbe a jóság vérének átömlesztése volt irgalmas testvéri szereteted. Sok-sok millió ember csak azért indulhatott el a bánat pernyéivel teleszitált épület és élet romok alól, mert te vagy és ilyen jó vagy Amerika. Amikor odahaza senkinek sem kellettem s “hontalan” bolygó Ahasvérré avatott a kegyetlen élet, akkor karod kitártad és kebledre öleltél olyan hosszú idő múltán. Kebledre öleltél s nagylelkűen elnézted, hogy a szivem tele van annak a Másiknak képével. Kegyesen elnézed, hogy amikor Veled beszélek, akkor is arra a Másikra gondolok. Áldjon meg érte az Isten Amerika! Mig itt tisztelettel megcsodálom Amerika utait, roppant forgalmát, hatalmas épületeit, addig pereg a film lelkemben. Látom a Másiknak kicsi falvait, benne minden sóhaj és bánat okát. Milyen gazdag itt minden, de sok a mosoly és nem lehet tudni, hogy ez ad-e több fényt, vagy a villany telep? Milyen nyomorúság és szegénység ott s a bánattól feketébb lesz az éj. Mégis ezerszer drága nekem, mert ott él az én népem, amelynek nyelvén megszólítottam az édesanyámat és első imádságomat elmondtam. Gyermek emlékeim és ifjú álmaim színes pillangó serege ott repked mindörökre. Ott találtam meg a páromat és óh ezt sohasem feledem, ott csilingelt fel gyermekeim kacagása először és ölelésre kitárt karom közé ott repültek édes csókra.
