Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Borshy Kerekes György: Mi baj van az egyesületi élettel?
&8 BETHLEN NAPTÁR szító, mint vonzó jelleget öltött. Hogy pedig újra vonzóvá lehessen tenni, ahoz az volna szükséges, hogy az időt visszavigyük nehány évtizeddel, amikor az emberek még jobban ráértek s társadalmi életük kiélésére nem voltak meg a jelen lehetőségei. Az egyleti élettel tehát, szerintünk, egyetlen baj van csupán s ez az, hogy — megváltozott. De hogy rosszabbra változott volna jellegét, teljesítményeit és biztonságát illetőleg, azt tagadni merészeljük. Az áta-botában való gazdálkodás helyébe ugyanis a szakszerű befektetések minden állami kormányzat által ellenőrzött rendszere került; a jó vagy rossz kedvek függvényeként végzett tagszerzés helyét a módszeres szervezési munka foglalta el; a köz jótékonyság terén a legnagyobb teljesítmények épen az utóbbi két évtized alatt történtek; az ötletszerűen megállapított tagdíjak helyébe a legújabb tapasztalatokon alapuló prémiumok léptek a legmodernebb biztosítási formák alkalmazásával; a tagság a maga jogait havi gyülésezések nélkül is gyakorolja is az osztálytól kezdve fel egészen a konvenciókig; közművelődési vonalon Egyesületünk soha azelőtt annyit nem tett, mint épen a legutóbbi időkben; közéleti tevékenységeinket még nagyobb mértékben gyakoroljuk, mint bármikor azelőtt osztályonkint is, egyetemlegesen is. Mindazoknak tehát, akik hanyatlásról beszélnek, számokat kellene elővenniük, hogy mondanivalóikat igazolják. Ezt ők nem igen szokták tenni. Mi azonban megpróbálunk nehány adatot ideírni okulásul. íme: 1936 január elsején, amikor Egyesületünk 40 éves volt 7506 felnőtt tagja, ma mikor e sorokat írjuk van: 20,518. Szemben tehát az első negyven esztendővel, az utóbbi 12 év teljesítménye 13,012 tag szaporulat. 1936 január elsején volt 5220 gyermektagunk, ma van 9,911, szaporulat 4,691. 1936 január elsején vagyonunk $961,700, ma van 4 millió dollár, szaporulat tehát 12 év alatt 3 millió dollár. 1936 január elsején kezeltünk 8 millió dollár névértékű biztosítást, ma kezelünk 25 milliót. Mi baj van tehát az egyleti élettel? Tagszaporulat, vagyongyarapodás, szolgálat és a tagok biztonsága szempontjából semmi az egy világon. Református Egyesületünk osztályélete pedig sohasem is volt intenziv, mert hiszen a mi tagságunk a maga társadalmi életét inkább az egyházaink keretében élte ki. De ha akarja, élhet olyan osztály-életet is, amilyet csak kiván. Ezt azonban felülről sem diktálni, sem vezetni nem lehet.