Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Vasváry Ödön: Emlékezés dr. Ujlaki Ferencnére
BETHLEN NAPTÁR 89 EMLÉKEZÉS DR. ÚJLAKI FERENCNÉRE Irta: Vasváry Ödön Pompázó fiatalsága teljességében láttam először, több mint 30 évvel ezelőtt, a Rawlings avei régi lutheránusparókián, Clevelandban, ahol azóta elhunyt bátyja volt a lelkész, ő maga pedig gondozója a parókia mellett épült szeretetházban összegyűjtött magyar árváknak. A szép fiatal leány azért jött ki Magyarországból, hogy magyar árvákat gondozzon Amerikában — és esztendőkig ez volt a munkája, amibe azonban mintha nem fáradt volna bele. Két szoba között állt, nekitámaszkodva az ajtófélfának és vastag szőke haj fonattal díszített fejét hátravetve nevetett, szívből, tisztán, mint akinek semmi gondja sincsen. Mikor utoljára láttam otthonában, pár héttel halála előtt, akkor is sikerült mosolyra bírni, amiből itt-ott csendes kacagás is lett, a nagybeteg asszony szomorú, lemondó mosolya, az élettel leszámolni készülő lélek régi derűjének kései felcsillámlása. De így is mosolygás, nevetés volt, amiért hálát adtam az Istennek, hogy aki egész áldásos életén keresztül maga volt a ragyogó napsütés, a derűs mosoly, a tiszta lelket visszasugárzó csengő kacagás — tud mosolyogni akkor is, amikor már lelke mélyén minden nap, minden órában búcsúzik azoktól, akikre eddig mosolygott és nevetett. Énekelni a ligonieri Bethlen Otthon 25 éves jubileumán Néhai Dr. Újlaki Ferencné
