Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAFTÁK 115 Ballagtak lassan ép a Fő-úton. Hogy hovavalók voltak, nem tudom. Vásár volt, nyüzsgés, lárma, zűrzavar: a gyerek ebben eltéved hamar! Csak ment a gyerek árván, félszegen, apja valahol horkolt részegen. Nem gondolt velük, csak az Irgalom, — és ment a csöpség s ment a nagy barom! Ha egyet ránt az ökör, már szabad! Csatangolhat a széles ég alatt, levethet szolgaságot és igát, övé lehet a végtelen világ! — — De csak ballagott a gyermek kezén, lustán, tunyán, mert... ökör volt szegény, .. . vagy tán szívében szólt a szeretet: — Ne hagyd el ezt az árva gyermeket, ha részegen elhagyta az apa, vigyázz reá te és kisérd haza! TÖVIS Gazok közt is te vagy a legmegvetettebb. Félve lép át ember, állat feletted. Te pogány fü, te vad növény-eretnek, talán csak én, egyedül én szeretlek! Mert csak veled kívánatos a rózsa, te adsz nyilalltató erőt a szóba, mitől a szívben gyémántok fogannak s te vagy nemzője büszke vágynak, dalnak. ízt adsz a létnek, mint só a kenyérnek, súlyt az ökölnek, hős tűzet a vérnek. Tőled lendül a lélek ég-vívásra, te ösztökélsz, hogy ne tekintsünk hátra.
