Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 113 az Élet, Szerelem, Halál előttem fényben elvonult. Három nagy Ur! ... S a szolgahályog a szememről lehullt. Letegeztek már nagy urak, fél és egész kegyelmesek, s majd hasraejtett a gyönyör. Ma kérdem: kik ezek? Ó mennyi göthös, girhes úr megváltót játszik, s nyög, köhög. Hatalmuk képzelgés csupán, s elomlik, mint a rög! Kis pénzek, hiú üzletek, olcsó cím, rongy medáliák, pár lakáj-lélek: ez övék, ez operett-világ. Az Élet, Szerelem, Halál muttatkozott be ma nekem, mostmár egyéb urak előtt fejem felemelem. Megtudtam bár: e nagy Urak előtt hitvány porszem vagyok, de azt is, hogy más emberi uracskák is azok! Nincs fáraó! A szolgaszellem meghalt. Pór ősapák, ha látnátok unokátok kemény, dacos nyakát! Már senki nékem minden úr, diszítse bár rang, cím, ruha, de még nagyobb az Isten, mert Ő az uraknak Ura! * * ❖ Ugyanakkor mély hite és alázatossága az élet felületéről a lét mélyébe nyúl le: ELAKADT A VONAT Dühöngve vágtat s bőg az orkán. A szem lépésnyire, ha lát. Fehér havat kavarva, szórva bűvöl fekete éjszakát.
