Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 105 HYMNUS Irta: Kölcsey Ferenc Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel, Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhödte már e nép A múltat s jövendőt! Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre S lettél magzatod miatt Magzatod hamvedre? Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendeguznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kúnság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem leié Honját a hazában. Bércre hág és völgybe száll Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölette. Vár állott: most kőhalom Kedv s öröm röpkedtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye húll Árvánk hő szeméből. Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhödte már e nép A múltat s jövendőt!
