Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Mosolygások
BETHLEN NAPTAR 119 nem is látták többet. A gyermek pedig ott maradt a kis házban, Éva meg Márton gondjai alatt. A jó Márton bácsi kevesebbet pipázott és Éva is kisebb kávésbögrét keresett r^agának, mert a gyermeknek is kellett a tej és a gyermekre is kellett a pénz, de ha a kicsike rájuk mosolygott, úgyis feledve lett pipa és kávésbögre. így ment volna minden rendiben, de egyszer csak jött a nagy baj. A gyermek anyja talán jobb helyzetbe jutott, felébredt benne az anyai ösztön s a városból, ahol most élt, ráüzent Márton bácsiékra, hogy adják vissza a gyermeket. No lett erre nagy sírás a jámbor Éva s nagy keserű kiszólás Márton bácsi részéről. — Hát nem adom a gyereket — jelentette ki Márton bácsi — nem én! És ha akár zsandárokkal jön ide, akkor sem adom. Majd megmutatom én annak a céda személynek, ki a gyerek igazi apja-anyja. Próbáljon ide merészkedni! Hát nem is merészkedett az asszony. Úgy látszik csakugyan megijedt Márton bácsitól, azaz hogy a mankójától, mert azzal is jót lehet ám sózni valakire, ha bátran forgatják. Márton bácsi azóta örök védelmi állásban van. Olyan harcias és határozott, hogy Éva asszony már meg is nyugodott. Nem mer “az az asszony” ide jönni — dicsekszik —, a miénk marad már örökre a kislány! ... És fonogatja a kislány haját szép, piros pántlikába, varr neki, mos rá, olyan gyönyörűséggel, mintha királylányt csinosítana udvari bálra. De helyes is a kislány és aztán milyen okos! — mondja büszkén Márton bácsi — már verseket tud mondani, már zsoltárokat énekel... Ó, áldott, egyszerű szívek, milyen szelíd türelemmel viselik a szegénységet, testi nyomorúságot, nekik van kiért élni, küzdeni, az ő életük nem üres. Rózsafa nyílt az árva kis kertjükben és szép lett, vidám lett tőle a ház és irigyelt gazdag... Szomszéduram nem akarná-e megismerni Márton bácsiékat? Megtanulná tőlük, milyen kincsekkel bírhat a legszegényebb ember is az ő szívében. Megtanulná tőlük, hogy milyen boldog az, aki ád, megtanulná tőlük, hogy a szeretet csodái örökkévalók ... V. Sipos Ida.
