Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Mosolygások
BETHLEN NAPTÁR 117 — Hát mi igenis gondoltunk. Azt gondoltuk, hogy amér a falu nem költözik el, itt maradhat a tiszteletes úr is, ha szépen megkérjük s ő megbocsát. — Na lássák! — kiáltott föllélekezve a püspök. — Ez az igazság! Ezt már szeretem! — Aztán, ha az egyház csakugyan segít, hát mi is csinálunk valamit, — folytatta Káruj, a többiek helyeslő morgása közt. — Megígértem és meglesz! Az Isten áldja meg a jószándékukat! — Merhogy, — emelte fel az ujját oktatólag Káruj, — amint mondtam, ingyen jöttem haza Ámérikából, a nevem hátán. Ezért hozhattam egy kis pénzt is, hogy tehenet vegyek rajta az itthonvalóknak. Ahogy ma alkudoztam rá, Isten csudájára látom, a fele is elég lesz annak, amit hoztam. A másik felét azér az iskolára adom. De a miénkre, itt, Hollótetőn! A püspök keze kinyúlt. Forrón, erősen megszorította a székely jobbját. Nem is tudott szólani. De Káruj igen. — Csórja Mozi pedig, minthogy semmi módon ki nem tudja fejezni magát, engem kért rá, hogy megmondjam: azt a pénzt, amit ügyvédre szánt vót a tiszteletes úr ellen, ugyancsak az iskolára adja. S mind, akik itt vannak, általam jelentik, hogy ők is adni fognak, vagy pénzt, vagy munkát, ami tellik. Az egész bizottság lelkesen ölelgette most az atyafiakat. Egyikük megkérdezte: — Miért nem jöttek erre rá maguktól, előbb? Elkerülhették volna a sok veszekedést. Ugy-e, hogy mégis jó dolog az az “egyetemi” adó? — Lehet, hogy jó, ha az urak úgy erősködnek mellette. Majd meglátjuk, — vonta vállát Káruj. -— De mi nem sokat ügyeljük. Az a temető, az vágott mejjbe minket! Mer instálom, törik-szakad, de az igazságunkat sehogyse hagyhassuk: a falu sohase fog innen elköltözni!---------a».*.«»--------MÁRTON BÁCSI, A GYÁMAPA Hát csak megvallom szomszéduram, ahogy nézdelem a kegyelmetek házatáját, végigmegyek a szép, tágas szobák rendjén, a gyönyörködés mellett megkap egy szomorú érzés: szép, szép, csak az a kár, hogy üres, néma, gyermeknéptől üres, gyermek kacajtól néma minden. Hallom a mentegető, igazító szavát szomszéduram; hiszen elég nagy fájdalom ez, de pörölhetünk-e Istennel? Ő vette el a deli fiakat, tette mosolytalanná, üressé ezt a házat, megszedte idő előtt a termő tőkét, megszáraztotta a fügefát. Nem teremhet már az ...
