Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Mosolygások
114 BETHLEN NAPTÁR — Akkor mit akar hát? — Pötyögtethetnék egyet-mást, — vélte az ember. — Először pöngessen, aztán pötyögtessen! — szólt rá, nagy fekete szemével, szinte átfúrva őt, a püspök. — Pötyögtethetnék, — ismételte Mozi, csak úgy magának —, de nem is vót szándékomban. — Nem-e? Miféle szándéka volt tehát? — Csak éppeg' annyi, hogy alássan jelentsem: én nem tudom magamat szóban kifejezni. — Adja be írásban, ha panasza van. — Ez az, kérem alássan... Ez az... Csakhogy én írásban sem tudom kifejezni magamat. — Se szóban, se írásban? Mit csináljak akkor magával? — Mert úgy vót, instálom, — bólogatott szomorúan Csórja Mozi —, hogy az esperes úrnál is próbálkoztam. De ő a tiszteletes úr pártjára állt. Ebből aztán láttam, hogy nem tudom magam sehogyse kifejezni. Most is csak azt látom, ahogy mindjárt a pöngetéssel tetszett kezdeni... Hiába, a szegény ember igazát csak az ügyvéd érti meg .. . Hát ügyvédet fogadnék, kérem alásson ... meg bírót, ha lehet. — Egyszóval, villant a püspök szeme —, azt akarja mondani, hogy nem bízik az egyházi bíróságban és világi ítélőszékhez fordul? — Nálunk járásbíróságnak hívják, itt Hollótető környékén, instálom! — jegyezte meg alázatosan a székely s hátrahúzódott a többiek közé. — Beszéljen az ámérikai! — mordultak fel a panaszosok, előretuszkolva egy hórihorgas, szikár góbét, aki ravaszul vigyorgott hosszú sárga bajusza alatt. — Maga amerikai? — kérdezte a püspök, végigsétálva rajta tekintetével, mint egy hosszú lajtorján. — Idevalósi vagyok, megkövetem alássan, — tiltakozott az ember. Albu Káruj a nevem. Románosnak hallatszik, de sokunkat hívnak így, székelyeket. Hanem igen alkalmatosán adta ezt nekem az áldott Úristen ... — Mit? A nevét? — Azt, kérem alázattal. A nevemet. Mert csak azér vagyok most itthon. Mert öt esztendeje, Ámérikában élek én ... Hanem a nevem hátán hazahajókáztam ... — Beszéljen világosabban, fiam. — Világos e, mint az áldott nap az ég tetejín! — méltatlankodott Albu Káruj. — Merthogy Nagyrománia elhatározta, hogy megünnepli magát. Ejiszé, úgy hallám, ötven esztendeje, hogy királyt kapott, azér. Hát szóval Amerikában is kikürtölték az ottani románoknak, hogy gyüjjenek keetek haza Bukurestbe, ün
