Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Mosolygások
112 BETHLEN NAPTAR A FALU NEM KÖLTÖZIK EL — Elbeszélés. — Irta: Makkal Sándor Mindjárt a fogadtatásnál látszott, hogy baj van a faluban. Nem mintha a külső pompában valami hiba lett volna. A székely falucska, fenn a Hollótetőn, ahol csakugyan úgy lapult meg a sziklák között, mint egy hollófészek, nagy becsülettel várta s fogadta püspökét. Hatalmas fenyőboronákból emeltek díszkaput erre a ritka és nevezetes alkalomra, szép, sűrűn befonva illatos gallyakkal. Tekintettel a körülményekre, egy vörös-sárga-kék zászlót kellett a kapu fölé tűzni, azonban a felirat magyarul volt pingálva: “Áldott, aki jött az Urnák nevében!” A túloldalon viszont bölcs előrelátással ez ékeskedett: “Isten vezéreljen!” Az egyházlátogató bizottságot szépen elnyujtogatott és mellékhangokkal kicifrázott ősi zsoltárénekléssel köszöntötte a gyülekezet apraja, nagyja. Ez is rendben ment, a maga módján. A bajt a tiszteletes úr üdvözlőbeszéde jelezte. Hatalmas termetű öregember volt a lelkipásztor. Bozontos fehér szemöldökei alól kivillanó tekintetében azonban nem az evangélium szelíd fénye, hanem a harag tüze égett. Maga köré kanyarítván zöldpatinájú palástját, így kezdett szónokolni: — Főtiszteletű Püspök úr! Egy híres tudós lelkipásztor azt mondotta egykor: “Irigylem az egyszerű szénégető gyermekded hitét.” Tessék csak körülnézni! Ezek az én híveim, akik itt állanak, valamennyien szénégetők. Abból élnek. De bizony ezeknek a hitét nem irigyelte volna ama nagy férfiú, ha itt lett volna pap negyven esztendeig, mint én! Nem irigylem magam sem és a püspök úr se irigyelje, mert ezeknek az egyszerű szénégetőknek semmiféle hite nincs, a legistentelenebb emberek az egész Székelyföldön! Erre aztán felmordult a “hívek” ünneplő serege, mintha sebzett medvék csordája lenne. A püspök, látván a helyzetet, az idők nehéz voltával próbálgatta békíteni őket válaszában, de előrelátható volt, hogy ez a vizitáció nem csupa öröm és ünnep lesz. Templomozás után csakugyan többen is jelentkeztek panaszra. Ekkor már tudta a püspök az öreg lelkipásztortól, hogy mi MOSOLYGÁSOK . . .
