Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 111 dagsággal és hatalmas cselekedetekkel a keresztyénség sok ága, mint pl. a genfi központ hadifoglyokat lelkileg-testileg istápoló vagy a háború által sújtott európai-ázsiai egyházakat megsegiteni, ha kell felépiteni kivánó department-j eiben? Minap olvastam, hogy valamelyik ország római katholikus (!) tábori lelkészeinek szövetsége külön elismeréssel és Istennek hálát adva emlékezett meg az “Ecumenical Commission for the Chaplaincy Service to Prisoners of War” áldott lélekmentő munkájáról. Vájjon tudjuk-e, hogy óhazai lelkészeinket és részben egyházi tanítóinkat is az “Ecumenical Reconstruction Department” milyen nagylelkűen támogatta s mennyi mindent kaptak a protestáns egyházaink szeretetintézményei, theológiái, stb.? Avagy hol történt eddig a Bossey-ben (Svájc) létesitett “Ecumenical Institute”-hoz hasonló kisérlet, igen komoly formában, hogy az u. n. “laikusok”, az egyház bármilyen foglalkozású munkásai: orvosok, tanitók, közgazdászok, gyárosok, munkások, iparosok céhszerüleg együtt vagy külön csoportjaikban vitassák meg a közös szolgálat lehetőségeit egyházaik széles mezején? Boldogan kiáltok föl olvasóink előtt, hogy Isten ügye nem elveszett! Hogy a hit közössége és a szeretet egysége Krisztusban ma is csodákra képes! Óvakodjunk tehát alábecsülni mindama munkát, mely a Krisztus nevében és az Ő országa köztünk, e világban való terjedéséért történik, ha még oly kicsiny vagy kezdeti is! Az egységmozgalomnak nemcsak felülről lefelé hatni, de gyülekezeteinkben is szélesen gyűrűznie kell, hogy elérje szomszédomat, a másik utcában levő templomot, az országunkkal határos vagy még távolabbi népeket, hogy mindnyájan egyek legyünk és hogy elhigyje a világ, hogy az Atya mindnyájunk számára küldötte a Fiút, aki értem és érted és érte, a másikért is adta magát. “Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (I. Kor. 3:11.) Erről tesz bizonyságot az írás. Ebben erősít meg tusakodó imádságaink közepette a Szentlélek Úristen. Ezen az alapon akar kősziklává erősödni Krisztus egyházainak egységmozgalma. Az ökuménikus mozgalom, melyért századok folyamán gyuladoztak már tüzek szivoltárokon, hogy végül a magányos, szétszóródott, elhalt kiáltások hatalmas, diadalmas kórussá, biztató ígéretek himnuszává szélesedjék az örök Főpapunkkal, Megváltónkkal imádkozó sok egyház és millió tanítvány ajakán, hogy mindnyájan egyek legyünk! Urunk, Királyunk, jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod! Pittsburgh, 1948 szeptember 24-én.
