Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
102 BETHLEN NAPTAR Fél év se telt el, amikor mindaketten arra döbbentek rá, hogy náluk sok minden megváltozott, a szoba sarkában a bálvány szobrot a por és piszok is belepte már, hisz olyan régen nem füstöltek már előtte jó illatú füstölgő áldozatot. Mi szükség is van reá, hiszen a szent könyvben azt olvasták, hogy a népek istenei, mind emberek kézi csinálmányái fából vagy sárból vagy egyébből vannak csinálva, de az Igaz Istent lélekben és igazságban kell imádni... így a bálvány szobor is kirepült a szobából, mint annyi minden gyűlölködés, durvaság a szivükből. Keresztyén templomba nem mehettek, igy éltek abból amit az asszony Hulánban hallott és amit a bibliából olvastak és megértettek. Hogy a bálvány szobrot eldobták, az egész család nagy rosszalását fejezte ki, de nem tehettek semmit, mert mindegyik háztartás maga süti-főzi a saját ebédjét. Ősz fele járt az idő, amikor a férje beteg lett. Olyan gyorsan jött a betegség, hogy Hulánba se lehetett már szállítani és ember se segíthetett már rajta. Egy este lehunyta a szemét örökre. Az asszony nehéz próbát állt ki az ura elvesztésével, de az igazi próba akkor jött, amikor azzal vádolta ura családjának többi tagjai, hogy azért halt meg, mert mindaketten elhagyták az ősök hitét és a bálványok igy álltak bosszút mindkettőjükön. Mind többen és többen suttogták a rémhírt, hogy Wangné ura azért kellett meghaljon, mert az idegen valláshoz csatlakozott, ennek pedig a felesége az oka, mert ő hozta azt az idegen tanítást Hulánból. Neki még valami könyvei is vannak arról az új tanításról és mindig azt a könyvet bújja és legtöbbször esténként, biztos azért, hogy senki ne lássa. A pletyka még azt is hiresztelte, hogy látták, amint mind a kettőjük behunyt szemmel sokáig ültek egymás mellett este a szobájukban. Hurok kezdett szorulni Wangné nyakára. Sok ellenséges indulat is kezdett felburjánozni körülötte és ellene. Alig várta már, hogy az urát eltemessék és legyen vége a heteken keresztül való torozásoknak és szóbeszédeknek. Bár ő egy alkalommal se maradt adós senkinek sem, mert a szent írásból mindenre szépen megfelelt és feleleteivel nagyon sokaknak a szivét megmozgatta és meggondolkoztatta. A próbát állta erősen és az Isten nem hagyta el. Bátor bizonyságtevésének drága aratása lett. A temetés után egyedül maradt gyermekeivel és unokáival... és Istenével. A sok szenvedés csak megerősítette és új tapasztalatokra segítette. Minél több lett a szomorúság, minél több lett körülette a nehézség, ő annál jobban érezte az Isten kegyelmét, amely őt tartja és erősiti. Lassan a sok szóbeszéd elült és mind többen és többen kezdtek reá hallgatni. Esténként ismét hozzá szokott összegyűlni a család apraja és nagyja, hogy hallgassák a beszédjét, elbeszélő-
