Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTAR 99 AZ ISTEN HÁZA Az Óperenciás tengeren is túl, Mandzsúriában van egy kis városka, úgy hivják, hogy Kan Ching Chan. Ez a város ma is megvan és nincs messze Hulántól, ahol az erdélyi reformátusok misszionáriusa élt a családjával. Ebben a kis, ujjonnan létesült kinai városkában él egy nagy család. Egy olyan nagy család, hogyha összeszámoljuk apraját-nagyját, hát ötvenháromig kell számolni. Ez az ötvenhárom ember mind egy nagy udvaron lakik, ki-ki a maga házában. Összesen négy nagy családi ház van az udvaron egyhosszába épitve. Mindegyik családban ott van az apa, anya, a gyermek, azoknak feleségeik és ezeknek gyermekeik. Szóval ebben a nagy Wang családban, mert igy hivják őket, a rokonság minden fajtáját meg lehet találni. Lehet találni nagybácsit, nagynénit, nagyapát, nagyanyát, testvért, gyermekeket, unokákat, stb. Történt egyszer, hogy az egyik nagynéni megbetegedett. Nagyon, de nagyon beteg lett, úgyhogy a kinai kuruzsló orvosok se tudtak segiteni rajta. De még a bálványok se segítettek rajta, pedig Buddha szobra előtt ott szállt fel állandóan és kényesen a jó illatú füstölő áldozat, de még se lett jobban Wang asszonyság. “Te, a feleséged meg fog halni, ha ez igy megy tovább — szólalt meg egy reggel az egyik családfő Wang asszonyság urához — jobb lesz, ha elviszed őt Hulánba, a keresztyéneknek ott van kórháza. Sokan mennek oda, férfiak, asszonyok, és ott van egy fehér asszony is. Orvos. Ért mindenhez, jobban, mint a férfiak. Hiszen mindenfelé annyit beszélnek róla is meg a kórházról is...” Egy napon Wang asszonyságot elvitték a huláni missziói kórházba. Ó milyen csodálatos volt neki itten lenni. Milyen tiszta volt itt minden, az ágyak, az ajtók, az ablakok. A ruhák tiszta fehérek voltak, akár csak a boltokban. Füst se volt a szobákban, Nt. BABOS SÁNDOR