Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Az ige nyomán
98 BETHLEN NAPTAR És lábai alatt a föld. És j ár-kelt Isten s ahova lépett, Lába nyoma völgyeket formált És föl hegyeket tornyositott-Akkor megállt, nézett és látta, Hogy a föld forró s terméketlen. Átlépdelt a világ szélére, És a hét tengert oda köpte — Pillantott és villámok gyultak — Tapsolt és dörgések dörögtek — És a viz leömlött a földre, Lehütötte a forró földet. Akkor a fü zölden kisarjadt, És kis piros virágok nyiladoztak, Ujját égre nyújtotta a fenyőfa, És a tölgy karjait kitárta, A föld-üreg tavakat ringatott, És a folyók tenger felé futottak. És az Isten újra mosolygott, És feltűnt a tünde szivárvány, És válla köré ivelődött. Akkor karját fölemelte az Űr, S meghimbálta tenger és föld felett, És szólt: Elő, szülessetek! És gyorsabban, mint keze lezuhant, Halak és szárnyasok, Állatok s madarak Úszkáltak a folyókban, tengerekben, Erdőt, rengeteget bekóboroltak, Szárnyukkal szelték a levegőt. És Isten igy szólott: Ez jó!
