Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Az ige nyomán

BETHLEN NAPTÁR

99

Akkor körül járt az Isten,

És körös-körül megtekintett Mindeneket, miket teremtett.

Megtekintette a napot,

Megnézte a halavány holdat,

Ránézett a kis csillagokra,

Áttekintette nagy világát Minden élő lényekkel együtt,

És szólt: Még mindig egyedül vagyok.

Akkor Isten leült —

Egy halom oldalára, hol gondolkozhatott,

Egy mély, széles folyónál ült le;

Fejét tenyerébe hajtá,

Gondolkozott, gondolkozott,

Ezt gondolta: Teremtek egy embert magamnak.

A folyó medréből az Isten Az agyagot kimerítette;

És a folyó partján letérdepelt előtte;

És ott a nagy, hatalmas Isten,

Ki meggyuj tóttá a napot,

És égre helyhezte azt,

Ki csillagait szerte szórta Az éj legtávolibb zugába,

Ki a földet kigömbölyité tenyerében;

Ez a nagy Isten,

Mint anya hajol gyermekére,

Letérdepelt a porban,

Babrálgatván a holt anyaggal,

Miglen kiformálta saját képére;

Aztán belé lehelte az élet lehelletét,

És élő lélekké lett az ember.

Ámen. Ámen.

Szabó László.