Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Az ige nyomán

92 BETHLEN NAPTÁR Hitünk gyertyájának pislogó fényét, akármilyen kicsinyke is az, nem szabad véka alá szorítani. Nem azért adatott az nékünk. Ha csak ezt tesszük azzal, jobb volna ha egyenesen kioltanánk annak világosságát és magát a gyertyát pedig elásnánk a földbe. Azt sem tanácsolom, hogy ezt a körüllöttünk levő, mindene­ket lepedöszerüen eltakaró sötétséget átkozzuk. Az átkozódással nem megyünk semmire. Az még jobban eltompitja hitbeli látásun­kat. E helyett inkább gyújtsunk minél több gyertyát, illetve ve­gyük le azoknak világosságot szóró és melegséget sugárzó fényé­ről az elfedő és elfojtó vékát. Engedjük, hogy azoknak egybe­vegyülő, összefonódó sugárszálai átjárják, ellepjék a világban levő éjszakai sötétséget. Idomtalan és faragatlan mivoltának dacára, Péter apostol minden mozzanatával és szavával — akarata ellenére is! — el­árulta, hogy ő a Jézus tanítványa. Hiába próbált szorult helyze­tében mást szinlelni, az a tény, hogy ő a Jézus Krisztus követője: lelátszott arcáról, kiérzett magaviseletéből és beszédével pedig egyszerűen lerántotta magáról a tettetés leplét. Vajha, a mi egész valónkban oly mélyen meggyökereznék a Krisztus, hogy az egész teremtett világ életünkből világosan látná, cselekedetünkből biztosan kivenné és beszédünkből pedig félre­érthetetlenül tudná, hogy mi is, mint Péter, annak a meggyalázott, de mégis diadalmaskodó názáreti Jézusnak vagyunk a méltó kö­vetői ! Ez az a félreismerhetetlen bizonyságtevés, amit tőlünk az Űr vár és amire ennek az elfajult, profán világnak elkerülhetetlenül szüksége van. Ezt várja — sőt parancsolja! — az Úr az ő né­pétől, úgy köz mind tanácsos rendjeitől. Nagy Ferenc, Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents