Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Szépirodalom

BETHLEN NAPTAR

69

Nt. Szabó László

Jubiláló Költő-Lelkész

Olvastad-e Szabó László köteteit, a Csillárokat, a Tengermorajt, a Vándor sirályt, a te gyöngyeidet, a Hűn Királyt, a Csaba királyfit? Ha igen, akkor megérezte a lelked, hogy templomban vagy, ahol nemcsak a költő egyéni bánatát és örömét hallod, hanem magadra döbbenve érzed, hogy felelősségtudat és prófétai tűz lobog az énekekben, s úgy véled, hogy egész gyülekezet zengi körülötted a honvágytépte szivek sirámait, Kossuth szabadságeszméit, a kizsákmányolt munka rettető panaszát, a porlódó magyarságot mentő vészkiáltásokat, a magyar tragikum jajszavát, majd a méltatlan vezetők számoltatását (“A nagy szérű-lapát” — “Isten korbácsa”), a fel-feltörő magyar öntudat harci riadóját. Hallod, amint a próféta ajkáról bátran csattan fel a szó, ha a közélet szennyes vizet hömpölyget, vagy a hivalkodás már arcátlanná válik. De hallod azt is, amikor a próféta önmagát ostorozza, csak úgy remeg belé a templom.

De ime, hirtelen változik a kép. Imádkozó kalászok zizegnek körüled, s a nap sugárkévéje ömlik alá reád, s te megrendültén állasz, mert sejti a lelked, hogy Isten van közeledben. S dehogy