Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Szépirodalom
66 BETHLEN NAPTÁR Mennek, mennek. Mintha föld röge indult volna meg. Mintha Szeged felöl, Cegléd felől, Kecskemét felöl az Alföld minden országúján görögni kezdene a termékeny, józan, hűséges föld. Előre, előre, védeni a kicsi házakat, a boglyakemencéket, a buzavetéseket, védeni a szent évszázadokat, heggyé válni, fallá lenni, öszszeállni, összetapadni, a vihar utjának szegülni. Kaszás csapatok, kaszás szakaszok lesznek belőlük egy-egy utkeresztezőnél. Kaszás századok a másik falu határában, kaszás, vasvillás zászlóaljak az első város szélén. Kaszás, vasvillás ujoncregimentek, mire derengeni kezdenek Buda tornyai... Megindult a föld. A megindult föld morajlik is. Énekel: És el is mentek mindnyájan, annak az embernek a szavára! Mindnyájunknak el kell menni... EPIZÓD Irta: Haranginé Juhász Antónia. Megfogtad a kezem S a szemembe néztél, Én hallgattam némán, Te csendben beszéltél. Alkonyi ezüstport Szitáltak az égből, Kibuggyant egy könnycsepp Lopva a szemünkből. Peregtek ölünkbe Imádságos percek Aztán te sem szóltál, Némává lett minden, S fent a magas égből Megáldott az Isten. S szelid méltósággal A közös emlékek. — Balatonszárszó.—
