Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 67 KÖLTŐI JUBILEUM Részletek, Csanády Sándor soproni gimnázium tanár “A WINDBERI HELIKON” cimü emlékiratából; Szabó László lelkész-költő 40 éves költői jubileuma alkalmából. I. Ha néhány óráig boldog önfeledtségben akarsz élni, vedd kezedbe az ógörögök mithológiáját és szállj vissza képzeleteddel Hellas örökké mosolygó, kék ege alá; szállj vissza néhány ezredévet. Micsoda ragyogó világ! Istenek, hősök, hatalmas lelkek, élő természet! Mégis ne hidd, hogy nincsen párja Hellas tündöklő regevilának, mithikus történeteinek, félisteneinek, hőseinek, csodáinak. Ne hidd! Van párja! A magyar irodalom születése, a magyar irodalom hőskora még ennél is szebb, mert nem tündérmese, hanem igaz történet. Soha olyan regényt nem írtak, nem is fognak írni, mint ennek a kornak íratlan története. Olyan ragyogó, mint a csillagos nyári éjtszaka, mikor a föld szive hallhatóan dobog, fent a magasban pedig szellemek szállnak, s az emberek szemét állomtündérek fogják le. v Ennek a kornak színe, ragyogása nem a pillangó szárnyának, nem a képzeletnek játéka, hanem élő emberek hősi küzdelmének lobogó fénye, mely ma is ide világit, mely ma is melegíti az utódok szivét és lekét. Irodalmunk e korának nagy szellemeit haló porukban is áldjuk. Ha van a szivedben egy szemernyi szeretet az annyit megüldözött magyar nemzet iránt, ha történelme, sorsa, tömérdek fájdalma lehat szived legmélyére, akkor felviharzik lelkedben az emlékezés megrázó ereje, s látod, hogy mennyi kastiliai forrás, mennyi múzsalakta Helikon van Magyarországon száz-száz-ötven évvel ezelőtt, akkor megérted, akkor megtudod, hogyan született meg a magyar irodalom, akkor mélységes megilletődéssel gondolsz Kazinczy széphalmi szentélyére, Dugonics lobogó lelkesedésére, Csokonai bolyongó alakjára, Berzsenyi melankolikus magányára, Kisfaludy Károly gazdag munkásságára, terveire, Köl
